Értelmetlen dolog tanulni?

 

A tanulás nem értelmetlen. Mondhatnánk azt is, hogy a világon az egyik legértelmesebb, és leghasznosabb  dolog. 

Azért kell mindig és folyamatosan tanulni, mert a világ roham léptekben változik. Különösen igaz ez az informatikára, az információs technológiára, és minden másra, ami ehhez kapcsolódik. És mi nem kapcsolódik ehhez? Fejlődnek és változnak egyes szakmák. Vannak, amelyek teljesen megújulnak, vannak olyanok is amelyek teljesen eltűnnek. Vagy a gépesítés, az automatizálás miatt, vagy csak azért, mert túlhaladta az idő.

A Te szakmád milyen? Vizsgáld meg alaposan. Fejlődik? A céged növekedik? Neked milyen lehetőségeid vannak a munkahelyeden az előre lépésre?

A tudás hatalom. És ez nem csak szólam, ez tényleg így van. A tudás – bármilyen szakmád is van – magabiztosságot ad, bátorrá tesz szakmai területen, és ezzel együtt a magánéletedben is.

Az a személy, aki a saját munkaterületén mindent, vagy majdnem mindent tud, az az ember megkerülhetetlenné válik. Hozzá fordulnak tanácsért a munkatársak (és ezt persze a főnök is észreveszi), majd egyre többször a felettese is kikéri a tanácsát szakmai kérdésekben. Amikor pedig egy fontosabb állás betöltése kerül szóba, akkor biztosan arra a személyre fognak gondolni, aki szakmailag az egyik legkiválóbb.

Persze a tudás mellé még sok más tulajdonságnak is társulni kell. Nemcsak okosnak kell lenni, de szorgalmasnak, segítőkésznek és jó kollégának is ahhoz, hogy a ranglétrán feljebb kerülhessünk. Mindezen tulajdonságok közül azonban a legfontosabb a tudás.

A mindig tanulni nem azt jelenti, hogy állandóan jelen kell lenni az állami oktatási rendszerben. Jelentheti ez azt is, hogy tanfolyamokra, továbbképzésekre, szemináriumokra járunk, és persze azt is, hogy saját magunk képezzük magunkat.

Használjuk ki az internet nyújtotta lehetőségeket, arra azonban vigyázzunk, hogy ne hagyatkozzunk csak az internetre. Az ott leírtak hitelességét mindig ellenőrizzük le.

Menjünk könyvtárba, ahol nagyon sok hasznos könyvet találunk akár a szakmánkkal kapcsolatban, akár más, bennünket érdeklő témával kapcsolatba. Ez még pénzbe se kerül.

Nézegessük az interneten a könyvesboltok, könyvkiadók ajánlatait az újonnan megjelent könyvekről. Jellemzően nem olcsóak a szakkönyvek, de nézzük csak meg, hogy mennyi tudást, hasznos információt tudunk belőle elsajátítani. Ráadásul még olcsóbb is, mint egy tanfolyam. Bár nem tud minden tanfolyamot helyettesíteni. Előnye még az is, hogy ami nyomtatásban jelenik meg, az már valószínűleg hiteles is, hiszen a szerző a nevét adta hozzá. Nyilvánosságra is hozta. Ha nincsenek meg a könyvben leírt információkat alátámasztó tények, akkor a szakma rövid úton úgy is megcáfolja, ez pedig gyorsan nyilvánosságra is kerül.

Tehát ez is tanulás, mondjuk inkább önképzés.

Nálunk Magyarországon még fontos, hogy az oktatási rendszer keretein belül szerezzünk végzettséget. Vannak azonban országok, ahol már lehetőség van arra is, hogy önképzés keretében, autodidakta (jelentése:önművelő, önmagát oktató ember, tanító nélkül, csakis saját erőből megszerzett tudású) módon szerezz tudást. Ezekben az említett országokban van arra lehetőség, hogy a szakmához megfelelő tudást bárki megszerezze, majd egy megfelelő szervnél szakmai vizsgára jelentkezzen. Ott egy elméleti és gyakorlati szakemberekből álló vizsgabizottság előtt levizsgázva komoly szakképesítést szerezzen.

Hallottam olyan esetről, ahol egy eredetileg könyvtáros személy elhatározta, hogy hajóskapitányi végzettséget szerez. Összegyűjtötte a szakmával kapcsolatos könyveket, amelyeket aztán alaposan áttanulmányozott, megtanult, majd jelentkezett egy hajóra matróznak. Egy év alatt megtanulta a hajóskapitányi szakma elméleti és gyakorlati részét is, majd egy speciális vizsgabizottság előtt sikeres vizsgát tett. Néhány év múltán egy nagy tengerjáró hajó kapitánya lett.

Lehet így is tanulni. Nálunk még nem, de az információs technika fejlődésével előbb-utóbb ez is lehetségessé válik.

Most is van azonban mód arra, hogy önállóan tanuljunk és képezzük magunkat.

Ne gondoljunk a tanulásra úgy, mint egy kötelességre. Ennek rossz utóíze van. A kötelesség teljesítése az mindig, vagy majdnem mindig nehézkes. 

Miért vagyon én köteles tanulni?

Nem vagy köteles tanulni, vagy inkább mondjuk úgy, hogy képezni magadat. Ez a szó sokkal jobban is hangzik. Tehát akkor képezzük magunkat. Tegyük ezt azért, hogy az önbecsülésünk növekedjék, elnyerjük más emberek, főként a munkatársaink és a főnökünk, és persze a környezetünk tiszteletét.
Magabiztosabbak leszünk, és sokkal jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben akkor, ha megbecsülésben lesz részünk, ha jó beosztásban, jó fizetésért dolgozhatunk a munkahelyünkön.

Akkor még nem beszéltünk a családról. Kivívhatjuk az elismerésüket egyrészt a tudásunkkal, másrészt azzal, hogy sokkal jobb körülményeket tudunk teremteni számukra.

Még egy fontos kifogás, amely gyakran elhangzik: Én már régen jártam iskolába, akkor sem voltam jó tanuló. Hogyan tudnék most, család mellett tanulni?

Mindenre van megoldás, mindent meg lehet tanulni, csak el kell szánni magunkat.

 

HRI

 

 

Mindig csak halogatunk?!

 

 

Ez így van. Sajnos tudom miről beszélek, mert magam is nagyon gyakran ebbe a hibába esek.

Miért van ez így?

Mert féltjük a nyugalmunkat, az eddig felépített életünket? Meg egyébként is, mit szólnak majd az ismerősök, barátok? Főként a barátok. Ha teszünk valami szokatlan és új dolgot, és azt mondjuk nem jelentjük be előre, hogy mire is készülünk, akkor nagy meglepetések fognak bennünket érni! 

 Hogy milyenek?

Hát olyan események történnek, amelyekből le tudjuk szűrni, hogy kik is az igazi barátaink, kik örülnek a mi sikereinknek.
Ne lepődjünk meg, de a legtöbb barátnak hitt személy nem fog örülni. Sokan vannak, akik folyton össze hasonlítgatják magukat a "barátaikkal". A mérleg egyik serpenyőjében ők vannak, a másikban a barát. Jó lenne, ha a két serpenyő egyensúlyban lenne, de ez gyakran nem így van. A bátor tenni akaró, változtatni akaró ember mindig fajsúlyosabb, mint az aki inkább a kényelmet választja. 

Tehát ha teszel valami fontos, fajsúlyos dolgot, esetleg el kezdesz tanulni ki fog derülni, hogy ki az igazi barát. 

De a kényelmet nem szívesen adja fel senki, még azok is csak nehezen, akikben benne van a vágy a változásra.

Én is gyakran gondolkodom ezen a kérdésen. Változtassak, vagy üljek nyugodtan?
Ha változtatok, esetleg lesznek irigyeim, kritikusaim... Jó lesz ez nekem?

Valószínűleg nem,  de bennem mindig is volt vágy a változtatásra. Erre csak egy példa, hogy a férjemmel, - akivel már igen hosszú ideje élünk együtt - jelenleg a kilencedik közös lakásunkban élünk. Mi ez, ha nem a változtatás vágya? És ráadásul mindig élveztem is ezt a típusú változást!

Vagy a másik.

Egész életemben, amióta az eszemet tudom tanultam és tanulok.
Nincsenek különleges képességeim, bár arra nagyon büszke vagyok, hogy a diplomám minősítése - amelyet már igen csak felnőtt fejjel szereztem - kiváló minősítést kapott.

Mindig szükségét éreztem a tanulásnak. Ennek az eredménye pedig az lett, hogy egyre magasabb pozíciókba kerültem (a közszférában dolgoztam). Az elmúlt harminc évben vezetői beosztásokban dolgoztam, általában közintézmények második számú (gazdasági)vezetőjeként.

Most viszont már vállalkozó vagyok, és az a célom, hogy másokat is arra ösztönözzek, hogy tanuljanak, képezzék magukat, ragadjanak meg minden lehetőséget, amit az élet nyújt számukra. 

Ezért Te se halogass! Kezd el az életedet megváltoztatni!

Kicsit késtem, de van magyarázat

Kedves Olvasó!

Elég régen írtam új bejegyzést a blogomba, de mentségemre legyen, hogy sokat dolgoztam egy felnőtteknek szóló módszertani kiadványon. A könyv megjelent és hamarosan forgalmazni is fogjuk az interneten.

Címe: Változtass az életeden, kezdj el tanulni!

 

Örömmel ajánlom ezt a kézikönyvet azoknak a felnőtteknek, akik változtatni szeretnének az életükön, de még nem tudják hogyan fogjanak hozzá. 

HRI