Boldog Új Évet 2016.

Értelmetlen dolog tanulni?

 

A tanulás nem értelmetlen. Mondhatnánk azt is, hogy a világon az egyik legértelmesebb, és leghasznosabb  dolog. 

Azért kell mindig és folyamatosan tanulni, mert a világ roham léptekben változik. Különösen igaz ez az informatikára, az információs technológiára, és minden másra, ami ehhez kapcsolódik. És mi nem kapcsolódik ehhez? Fejlődnek és változnak egyes szakmák. Vannak, amelyek teljesen megújulnak, vannak olyanok is amelyek teljesen eltűnnek. Vagy a gépesítés, az automatizálás miatt, vagy csak azért, mert túlhaladta az idő.

A Te szakmád milyen? Vizsgáld meg alaposan. Fejlődik? A céged növekedik? Neked milyen lehetőségeid vannak a munkahelyeden az előre lépésre?

A tudás hatalom. És ez nem csak szólam, ez tényleg így van. A tudás – bármilyen szakmád is van – magabiztosságot ad, bátorrá tesz szakmai területen, és ezzel együtt a magánéletedben is.

Az a személy, aki a saját munkaterületén mindent, vagy majdnem mindent tud, az az ember megkerülhetetlenné válik. Hozzá fordulnak tanácsért a munkatársak (és ezt persze a főnök is észreveszi), majd egyre többször a felettese is kikéri a tanácsát szakmai kérdésekben. Amikor pedig egy fontosabb állás betöltése kerül szóba, akkor biztosan arra a személyre fognak gondolni, aki szakmailag az egyik legkiválóbb.

Persze a tudás mellé még sok más tulajdonságnak is társulni kell. Nemcsak okosnak kell lenni, de szorgalmasnak, segítőkésznek és jó kollégának is ahhoz, hogy a ranglétrán feljebb kerülhessünk. Mindezen tulajdonságok közül azonban a legfontosabb a tudás.

A mindig tanulni nem azt jelenti, hogy állandóan jelen kell lenni az állami oktatási rendszerben. Jelentheti ez azt is, hogy tanfolyamokra, továbbképzésekre, szemináriumokra járunk, és persze azt is, hogy saját magunk képezzük magunkat.

Használjuk ki az internet nyújtotta lehetőségeket, arra azonban vigyázzunk, hogy ne hagyatkozzunk csak az internetre. Az ott leírtak hitelességét mindig ellenőrizzük le.

Menjünk könyvtárba, ahol nagyon sok hasznos könyvet találunk akár a szakmánkkal kapcsolatban, akár más, bennünket érdeklő témával kapcsolatba. Ez még pénzbe se kerül.

Nézegessük az interneten a könyvesboltok, könyvkiadók ajánlatait az újonnan megjelent könyvekről. Jellemzően nem olcsóak a szakkönyvek, de nézzük csak meg, hogy mennyi tudást, hasznos információt tudunk belőle elsajátítani. Ráadásul még olcsóbb is, mint egy tanfolyam. Bár nem tud minden tanfolyamot helyettesíteni. Előnye még az is, hogy ami nyomtatásban jelenik meg, az már valószínűleg hiteles is, hiszen a szerző a nevét adta hozzá. Nyilvánosságra is hozta. Ha nincsenek meg a könyvben leírt információkat alátámasztó tények, akkor a szakma rövid úton úgy is megcáfolja, ez pedig gyorsan nyilvánosságra is kerül.

Tehát ez is tanulás, mondjuk inkább önképzés.

Nálunk Magyarországon még fontos, hogy az oktatási rendszer keretein belül szerezzünk végzettséget. Vannak azonban országok, ahol már lehetőség van arra is, hogy önképzés keretében, autodidakta (jelentése:önművelő, önmagát oktató ember, tanító nélkül, csakis saját erőből megszerzett tudású) módon szerezz tudást. Ezekben az említett országokban van arra lehetőség, hogy a szakmához megfelelő tudást bárki megszerezze, majd egy megfelelő szervnél szakmai vizsgára jelentkezzen. Ott egy elméleti és gyakorlati szakemberekből álló vizsgabizottság előtt levizsgázva komoly szakképesítést szerezzen.

Hallottam olyan esetről, ahol egy eredetileg könyvtáros személy elhatározta, hogy hajóskapitányi végzettséget szerez. Összegyűjtötte a szakmával kapcsolatos könyveket, amelyeket aztán alaposan áttanulmányozott, megtanult, majd jelentkezett egy hajóra matróznak. Egy év alatt megtanulta a hajóskapitányi szakma elméleti és gyakorlati részét is, majd egy speciális vizsgabizottság előtt sikeres vizsgát tett. Néhány év múltán egy nagy tengerjáró hajó kapitánya lett.

Lehet így is tanulni. Nálunk még nem, de az információs technika fejlődésével előbb-utóbb ez is lehetségessé válik.

Most is van azonban mód arra, hogy önállóan tanuljunk és képezzük magunkat.

Ne gondoljunk a tanulásra úgy, mint egy kötelességre. Ennek rossz utóíze van. A kötelesség teljesítése az mindig, vagy majdnem mindig nehézkes. 

Miért vagyon én köteles tanulni?

Nem vagy köteles tanulni, vagy inkább mondjuk úgy, hogy képezni magadat. Ez a szó sokkal jobban is hangzik. Tehát akkor képezzük magunkat. Tegyük ezt azért, hogy az önbecsülésünk növekedjék, elnyerjük más emberek, főként a munkatársaink és a főnökünk, és persze a környezetünk tiszteletét.
Magabiztosabbak leszünk, és sokkal jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben akkor, ha megbecsülésben lesz részünk, ha jó beosztásban, jó fizetésért dolgozhatunk a munkahelyünkön.

Akkor még nem beszéltünk a családról. Kivívhatjuk az elismerésüket egyrészt a tudásunkkal, másrészt azzal, hogy sokkal jobb körülményeket tudunk teremteni számukra.

Még egy fontos kifogás, amely gyakran elhangzik: Én már régen jártam iskolába, akkor sem voltam jó tanuló. Hogyan tudnék most, család mellett tanulni?

Mindenre van megoldás, mindent meg lehet tanulni, csak el kell szánni magunkat.

 

HRI

 

 

Mindig csak halogatunk?!

 

 

Ez így van. Sajnos tudom miről beszélek, mert magam is nagyon gyakran ebbe a hibába esek.

Miért van ez így?

Mert féltjük a nyugalmunkat, az eddig felépített életünket? Meg egyébként is, mit szólnak majd az ismerősök, barátok? Főként a barátok. Ha teszünk valami szokatlan és új dolgot, és azt mondjuk nem jelentjük be előre, hogy mire is készülünk, akkor nagy meglepetések fognak bennünket érni! 

 Hogy milyenek?

Hát olyan események történnek, amelyekből le tudjuk szűrni, hogy kik is az igazi barátaink, kik örülnek a mi sikereinknek.
Ne lepődjünk meg, de a legtöbb barátnak hitt személy nem fog örülni. Sokan vannak, akik folyton össze hasonlítgatják magukat a "barátaikkal". A mérleg egyik serpenyőjében ők vannak, a másikban a barát. Jó lenne, ha a két serpenyő egyensúlyban lenne, de ez gyakran nem így van. A bátor tenni akaró, változtatni akaró ember mindig fajsúlyosabb, mint az aki inkább a kényelmet választja. 

Tehát ha teszel valami fontos, fajsúlyos dolgot, esetleg el kezdesz tanulni ki fog derülni, hogy ki az igazi barát. 

De a kényelmet nem szívesen adja fel senki, még azok is csak nehezen, akikben benne van a vágy a változásra.

Én is gyakran gondolkodom ezen a kérdésen. Változtassak, vagy üljek nyugodtan?
Ha változtatok, esetleg lesznek irigyeim, kritikusaim... Jó lesz ez nekem?

Valószínűleg nem,  de bennem mindig is volt vágy a változtatásra. Erre csak egy példa, hogy a férjemmel, - akivel már igen hosszú ideje élünk együtt - jelenleg a kilencedik közös lakásunkban élünk. Mi ez, ha nem a változtatás vágya? És ráadásul mindig élveztem is ezt a típusú változást!

Vagy a másik.

Egész életemben, amióta az eszemet tudom tanultam és tanulok.
Nincsenek különleges képességeim, bár arra nagyon büszke vagyok, hogy a diplomám minősítése - amelyet már igen csak felnőtt fejjel szereztem - kiváló minősítést kapott.

Mindig szükségét éreztem a tanulásnak. Ennek az eredménye pedig az lett, hogy egyre magasabb pozíciókba kerültem (a közszférában dolgoztam). Az elmúlt harminc évben vezetői beosztásokban dolgoztam, általában közintézmények második számú (gazdasági)vezetőjeként.

Most viszont már vállalkozó vagyok, és az a célom, hogy másokat is arra ösztönözzek, hogy tanuljanak, képezzék magukat, ragadjanak meg minden lehetőséget, amit az élet nyújt számukra. 

Ezért Te se halogass! Kezd el az életedet megváltoztatni!

Kicsit késtem, de van magyarázat

Kedves Olvasó!

Elég régen írtam új bejegyzést a blogomba, de mentségemre legyen, hogy sokat dolgoztam egy felnőtteknek szóló módszertani kiadványon. A könyv megjelent és hamarosan forgalmazni is fogjuk az interneten.

Címe: Változtass az életeden, kezdj el tanulni!

 

Örömmel ajánlom ezt a kézikönyvet azoknak a felnőtteknek, akik változtatni szeretnének az életükön, de még nem tudják hogyan fogjanak hozzá. 

HRI

 

Ne keress kifogásokat!

 

Hogyan tudnék változtatni az életemen?

Egy fárasztó, kimerítő nap után belezuhanva a fotelbe ábrándozhatunk egy nyugodt, csendes nap után. Nagyon szeretnénk, ha nem kellene folyton rohanni. Nem kellene egy nap három napra való feladatot elvégezni.

A rohanó világgal, az értékeink számának növekedésével ez együtt jár.
Gondold csak végig.
Van házastársad, gyermekeid, kutyád, lakásod, autód, garázsod. Ha számba vesszük, hogy a felsorolásból egy-egy személlyel, egy-egy dologgal kapcsolatban mennyi minden teendő merül fel, elámulsz. Csoda, hogy elfáradsz?
Ha nem lennének értékeink, családunk, akkor mennyivel kevesebb teendőnk lenne.

Nézzük csak:

Házastárs. Ő kell nekünk. Nélküle elvesznénk. Életünk értelme.
Gyerekek. Nélkülük az élet sivár és egyhangú. Mennyi örömöt(és bánatot is), boldog percet tudnak okozni?
Kutya. Kutya nélkül meg lennénk (de persze a gyerekek miatt kell!), nem kellene naponta 3-4-5 alkalommal levinni sétálni (közben persze mi is mozgunk, s erre a szervezetünknek is szüksége van).
Lakás. Na de hol laknánk, ha nem a lakásban?
Kocsi. Mivel mennénk munkába, kirándulni, a nagyszülőket meglátogatni?
Garázs. Az értékes autónkat csak nem tesszük ki az időjárás viszontagságainak? Ahhoz ez túl drága volt. 

Mihez kezdjek?

Nos akkor miről mondjunk le, azért, hogy kevesebb feladatunk legyen?
Nem mondhatunk le semmiről, és senkiről. Mindenkire és minden tárgyra szükségünk van.

Akkor mi a megoldás?

Ha több pénzünk lenne, akkor bizonyos feladatokat elvégeztethetnénk valaki mással is. De ahhoz, hogy több pénzünk legyen többet kellene dolgozni.
Ennél többet? De mikor?

Más megoldás után kell nézni. 

Átmenetileg fel kell adni jelen "kényelmes" helyzetünket. Fel kell vállalnunk olyan dolgokat, amelyeket nem biztos, hogy szeretnénk. Amelyek kitartást, szabadidő megvonást, bizonyos fajta kényelmetlenséget jelentenének számunkra.

Láthatóan nincs más megoldás. Fel kell vállalnunk, hogy tanulunk!

Egy új szakma elindíthat bennünket egy új vállalkozás elindítása felé. Egy magasabb végzettség, komoly szakmai előmenetellel járhat együtt a munkahelyünkön.
Átmeneti kényelmetlenségek, hosszútávú pozitív változást eredményezhetnek az életünkben.

Ne keressünk kifogásokat!

A pozitív változásokat mi hozhatjuk el az életünkbe. 

 

Önmegvalósítás a gyermekeinkben

Miért is érzünk olthatatlan vágyat arra vonatkozóan, hogy a mi gyermekkori álmunkat gyermekeink beteljesítsék?
 



Azért mert nincs elég bátorságunk ahhoz, hogy mi valósítsuk meg? 

Bizony ez nagyon gyakran van így.

Gyermekkoromban nagyon szerettem volna zongorázni. Áhitattal figyeltem az ének-zene tanárnőt, amikor a zongora mögé ült és elkezdte a billentyűket leütögetni. Számomra elérhetetlen álomnak tűnt, hogy egyszer én is megtehessem ugyanezt. Pedig nagyon vágytam rá.

Első osztályos lett a lányom, amikor elvittem a zeneiskolába, hogy beirassam zongora tanulásra. Miért is? Mert nekem ez volt szívem vágya, gondoltam neki is az. 
De neki nem ez volt a szíve vágya. Egyáltalán nem volt a szíve vágya, hogy hangszeren tanuljon. Ez engem azonban legkevésbé sem érdekelt. 

Beálltunk a hosszú sorba, ahol a zeneiskola tanárai felmérték, kinek is van tehetsége - úgy első ránézésre - a zongora tanuláshoz. Eltelt egy-két óra, és kezdett fogyni a türelmünk, a lányomé is és már az enyém is.
Nyílt egy ajtó a folyosón, ahol két kedves arc kandikált ki.
- Na gyerekek! Ki szeretne hegedülni tanulni? Itt nem kell sorba állni.
- Adrikám, mit szólnál ahhoz, ha mégis inkább hegedülni tanulnál? - kérdeztem kislányomat.
- Nekem mindegy!  - volt a válasz.

a kép illusztráció

Így tanult meg a lányom zongora helyett hegedülni.
A véletlennek köszönhető, hogy nem erőltettem gyermekemre az én gyermekkori álmom megvalósítását.
Persze a hegedű tanulás sem volt zökkenőmentes, de végül megszerette, és kilenc évig intenzíven tanulta. Ma már csak kedvtelésből veszi elő a hangszerét.

Mégsem valósult meg a gyermekkori álmom, de még mindig nincs késő. Hallottam már, hogy vannak zenetanárok, akik kifejezetten felnőtteknek okítják a zongoratanulást. Nekem is van két zongoratanár ismerősöm, akik vállalnák, hogy megtanítanak. Egyszer még valamelyiküket szaván fogom!

Ez a kis történet arra volt jó, hogy bemutassam, mennyire kishitűek vagyunk, amikor már kikerültünk az állami oktatási rendszerből.Nem is próbálkozunk azzal, hogy esetleg, mégis, talán még nekünk is vannak lehetőségeink az álmaink megvalósítására.
Pedig csak a alaposan körül kell nézni. A lehetőség ránk vár.
 
Miért engednénk meg az életnek, hogy beteljesületlenné váljon egy gyönyörű szép álom?

Tanuljunk!
Soha nem késő!

A tanulás tervezése

Hogy mindenre jusson elég idő!

Jogos a felvetés. Miért kell a tanulást megtervezni? 

Véleményem szerint minden fontos tevékenységet meg kell előre tervezni, hogy azt hatékonyan, a lehető legrövidebb időn belül tudjuk elvégezni. Ilyen tevékenység a tanulás is. Miután ez egy viszonylag hosszú folyamat, különösen lényeges, hogy egy részletes tervet dolgozzunk ki a végrehajtással kapcsolatban. Ezt a tervet mindig írjuk le és legyen jól látható helyen, szem előtt.

Tervezzük meg, hogy mikor, hol, milyen körülmények között, milyen ütemezésben, mennyi időráfordítással szeretnénk megbirkózni ezzel a feladattal.

Mikor? 

Nem akkor, amikor adódik egy kis idő, gyorsan leülünk és átolvassuk az anyagot! Nem-nem!

Legyen előre meghatározott időpontja a tanulásnak.  Ha dolgozunk, akkor mondjuk munka után két órával, ha a vacsora készítés is a mi dolgunk, akkor vacsora után. A mosogatás legyen valaki másnak a feladata a családból. Arra ügyeljünk, hogy könnyű vacsorát fogyasszunk és csak keveset. Teli hassal nem könnyű koncentrálni. 

Igyekezzünk egy olyan időszakot kijelölni a tanulásnak, amelyet később rendszeresen be is tudunk tartani. Nem mondom, hogy minden nap kell tanulni, - persze lesznek időszakok, amikor így lesz – de hetente legalább 4-5 napon fordítsunk a tanulásra napi 2-3 órát. 

Legyen szabadnap hét közben és hétvégén is. Csak azért, mert mi tanulunk, nem kell kivonni magunkat a családi életből. Legyen hétköznap is olyan szabadnap a tanulástól, amikor vagy családi programot szervezünk (pl. mozi, színház, sportesemény), vagy csak úgy lazulunk egy kicsit. Ha pontosan betartjuk a tanulási tervet, akkor ez egy idő után szokássá válik, s az un. szabadnapokon nem lesz lelkiismeret furdalásunk, hogy már megint nem ültünk le tanulni.

Milyen ütemezéssel?

Például döntsük el, hogy hétfőn, kedden, csütörtökön és szombaton vagy vasárnap lesz a tanulás napja. Legyünk figyelemmel arra, hogy mely napokon van az oktatás. Ha pl. havonta két alkalommal péntek és szombat, akkor a vasárnapot mindenképpen fordítsuk a családi kapcsolatok ápolására. Hetente 4-5 napon akár az oktatási intézményben, akár otthon foglalkozzunk a tananyaggal.

Aki nem dolgozik, az bizonyos esetekben könnyebb helyzetben van. Aki kisgyermekkel van otthon GYED-en, GYES-en, annak igazodnia kell a férjéhez, feleségéhez, aki gondoskodik arról, hogy nyugodtan tanulhasson. Aki egyéb okból nem dolgozik, mert esetleg munkanélküli, az a személy szabadon dönt a tanulás időpontjáról. Ebben az esetben célszerű kihasználni azt az időt, amikor nincs otthon a család. Így gyakorlatilag észrevétlenné tudjuk tenni a tanulásunkat, csak a tanítási időtartamra leszünk távol.

Figyelem! Nagy veszély a sok szabadidő. Ha nem tervezzük meg a tanulást, bizony könnyen kicsúszhatunk az időből. Egy kis háztartási munka, egy sorozat a tv-ben, egy kiadós beszélgetés a szomszéddal, és máris elment a nap.

Ügyeljünk arra, hogy a számunkra könnyebb tantárggyal kezdjünk. Erről már előzőleg is írtam, mert fontos, hogy viszonylag gyorsan végezzünk az anyaggal, és legyen sikerélményünk. Az egyes tantárgyak között tartsunk szünetet. Ki kell szellőztetni a gondolatainkat és rá kell hangolódni egy más típusú anyagra. Mozogjunk, ha lehet, akkor a friss levegőn, ha nem oldható meg akkor nyitott ablaknál. 15 percnél tovább ne nyújtsuk el a pihenésre fordított időt. Ne lazuljunk fekvő helyzetben, főleg nem egy kényelmes ágyon, esetleg fotelon. A vérkeringés felfrissítéséhez fontos az oxigén dús levegő, amely vérbe, majd az agyba jutva felfrissít és új erővel tölt el.

Nézzük akkor a második, - még mindig nem a legnehezebb  - tantárgyat. Feltételezve, hogy már kialakítottuk a saját tanulási módszereinket, ezek alkalmazásával folytassuk a munkát. Nem javaslom, hogy „csak úgy” olvasgassunk. Nagyon kevés információ marad meg bennünk, ha nem törekszünk a hatékonyságra.

Egy napon legfeljebb 2-3 tantárgy anyagának elsajátítását tervezzük be. Ennél többet felnőtt, munka után nemigen tud teljesíteni, hacsak az a nap nem a hétvégére esik.

Saját tapasztalatom alapján mondhatom, hogy sokkal gyorsabban tudtam haladni, sokkal hatékonyabb voltam akkor, amikor megterveztem a tanulási folyamatot. 

A tanulási napokra előirányzott anyag feldolgozása, az ehhez készült jegyzetek, segédanyagok rendszerezése megalapozza a vizsgára való felkészülést is.

Hol?

Leggyakrabban otthon egy általunk már kialakított tanulási környezetben (az előző bejegyzések egyikében már erre részletesen kitértem). Ha otthon nem biztosítható a nyugodt, csendes tanulás, akkor vonuljunk el otthonról. Nem egy kávézóra gondolok, ahol még nagyobb a zaj, hanem egy csendes nyugodt helyre. Lehet ez egy viszonylag nyugodalmasabb park, távol a játszótértől, esetleg egy könyvtár olvasóterme. Alaposan vizsgálódjunk a környezetünkben, s meg fogjuk találni a legideálisabb tanulóhelyet.

A csoportos tanulásnál, ha lehet vegyük igénybe az oktatási intézmény üres helyiségeit, melyet előzőleg az illetékesekkel egyeztettünk.

Mobileszközök az oktatásban

Hírmagazin/ sulinet.hu

M-learning az oktatásban

A mobileszközöknek köszönhetően a tanulók akkor és ott tudnak tanulni, amikor és ahol szükségük van rá – akár a tanórán is. Az okostelefonok is számtalan módon segíthetik a tanulási-tanítási folyamatot, a XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz (TÁMOP-3.1.1-11/1-2012-0001) kiemelt projekt keretében lezajlott kutatás-fejlesztési projekt célja ezen lehetőségek feltárása és bemutatása volt.

M-learning - A mobileszközökkel segített tanulás módszerei

"A mobileszközökkel segített tanulás módszereinek pedagógiai vizsgálata és kutatásba ágyazott oktatás-módszertani fejlesztés" projekt keretében készült kiadvány segítségével a pedagógusok képet kaphatnak arról, hogy milyen feltételekkel és módszerekkel lehet sikeresen és eredményesen integrálni az okostelefonok használatát a szaktárgyi órák keretébe a tanulók digitális kompetenciájának fejlesztése céljából. A kiadvány letölthető innen >>>

Infografikák

---

• 
• 
• 

Videók

---

Android operációs rendszerű telefonok a tanórán

iOS operációs rendszerű telefonok a tanórán

Windows Phone operációs rendszerű telefonok a tanórán

• Projekt megnevezése:
• XXI. századi közoktatás
• fejlesztés, koordináció) II. szakasz
• (TÁMOP-3.1.1-11/1-2012-0001)

Hová jelentkezzek?

Nagyon fontos kérdés. Nagy körültekintést igényel ennek eldöntése.

Fontos, hogy az oktatási intézmény közel, vagy viszonylag közel legyen a lakóhelyünkhöz. Ne kelljen sokat utazni, vagy ha kell is utazni, akkor megoldható legyen a naponta hazautazás. A felnőttképzésben résztvevők részére is jár diákigazolvány, amely kedvezményes utazásra jogosít a lakóhely és az oktatási intézmény helységei között. A diákigazolvánnyal további kedvezményeket is igénybe lehet venni pl. fürdőbelépő, múzeumi belépő, színházjegy vásárlás…stb esetén.

Ha kellő alapossággal megvizsgáltuk, hogy hol folyik olyan képzés, amiben szeretnénk részt venni, akkor azt is vizsgáljuk meg, hogy azon szakmában, vagy azon a szakon igénybe tudjuk-e venni az ingyenes képzést, vagy csak fizetős képzésbe tudunk bekapcsolódni.

Ingyenes az első szakképzettség és az első diploma megszerzése is. Problémát jelenthet azonban, hogy bár jogosultak lennénk ingyenes oktatásra, azonban az általunk választott oktatási intézmény, csak fizetős képzést indít azon a szakon. Ekkor két lehetőségünk van. Keresünk egy másik intézményt, ahol az a képzés ingyenes formában is működik, vagy vállaljuk a tandíjfizetést.

Célszerű alaposan megvizsgálni mindkét megoldást. Használjuk a régi jól bevált módszert annak érdekében, hogy lássuk az előnyöket és hátrányokat.

Vegyünk elő egy fehér lapot és válasszuk két részre. Írjuk fel bal oldalra az egyik , jobb oldalra a másik oktatási intézmény nevét. Alatta pontokba szedve soroljuk fel az előnyöket. Mindegyik intézmény alá, a hozzá kapcsolódó előnyöket, majd fordítsuk meg a lapot és ugyanígy a hátrányokat is soroljuk fel. Ne kapkodjuk el a dolgot, legyünk körültekintőek, és igyekezzünk minden előnyt és hátrányt felsorolni. Ide tartozik a dolog anyagi része is, de ezt külön is vizsgáljuk meg.

Ha biztosan minden előny és hátrány meg van, akkor nézzük meg, hogy melyik intézménynél van több előny és kevesebb hátrány felsorolva. Igyekezzünk azonos fajsúlyú előnyt és hátrányt is számba venni.

Ha látható, melyik intézményben folyó képzés lenne számunkra a legelőnyösebb, akkor külön vizsgáljuk meg a dolog anyagi részét is.

Ha kell tandíjat fizetni, akkor az a teljes képzés idejére mennyibe fog kerülni? Vegyük figyelembe a vizsgadíjat, a tankönyvek árát és a várható egyéb kiadásokat is úgy, mint utazási költség, esetleges szállásköltség (ami gyakran megoldható az oktatási intézmény kollégiumában kedvező áron)…stb.

Összesítsük a várható kiadásokat. Ezt követően látni fogjuk, hogy anyagi szempontból melyik intézmény lenne a legkedvezőbb számunkra.

Ha az előnyök és hátrányok összesítése alapján számunkra legkedvezőbb intézmény, és az anyagilag is a legjobb kondíciókkal működő képzési forma egybe esik, akkor biztosan meg van a megoldás.

Ha nem, akkor további vizsgálat szükséges.

Vizsgáljuk meg, hogy gondot jelent-e a családi költségvetés számára a tandíj megfizetése? Szakképzés esetén általában egy összegben, vagy legfeljebb két három részletben kell fizetni a tandíjat. A felsőoktatásban (ha fizetős képzésre kívánunk jelentkezni, akkor) félévente kell tandíjat fizetni.

Ha családi kassza nem bírja el ezt a plusz kiadást, akkor gondoljuk át a hitel, diákhitel kérdését.

Diákhitelt a felsőoktatásban résztvevők vehetik igénybe. Ezt azonban alaposan gondoljuk át, mielőtt belevágnánk. Bár nagyon könnyű hozzájutni ehhez a hitelhez, - gondoljuk végig, hogy – ezt bizony kemény feltételekkel kell visszafizetni. A kamata talán kedvezőbb, mint egy személyi hitel, azonban, hogy mennyi, ennek mindig aktuálisan utána kell nézni.

Ha szakképzésben gondolkodunk, akkor csak személyi kölcsönt tudunk igénybe venni, annak pedig a lehető legkedvezőtlenebb a kamata.

Vizsgáljuk meg alaposan, hogy esetleg ingyenes képzésbe nem tudnánk-e részt venni. Itt ugyanis csak (!) utiköltség, esetleg szállásköltség, tankönyv költség merül fel, s ezt nem egy összegben kell fizetni. Talán jobban elbírja egy családi költségvetés, és akkor nem adósodunk el hosszabb időre.

Bár most főként a dolog anyagi részét vizsgáltuk, ennél azért sokkal fontosabb, hogy mi a szívünk vágya, mit szeretnénk tanulni, hiszen ahogyan Szent-Györgyi Albert megfogalmazta:   

„Az iskola arra való,

hogy az ember megtanuljon tanulni,

hogy felébredjen tudásvágya,

megismerje a jól végzett munka örömét,

megízlelje az alkotás izgalmát,

megtanulja szeretni, amit csinál,

és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”