Mindig csak halogatunk?!

 

 

Ez így van. Sajnos tudom miről beszélek, mert magam is nagyon gyakran ebbe a hibába esek.

Miért van ez így?

Mert féltjük a nyugalmunkat, az eddig felépített életünket? Meg egyébként is, mit szólnak majd az ismerősök, barátok? Főként a barátok. Ha teszünk valami szokatlan és új dolgot, és azt mondjuk nem jelentjük be előre, hogy mire is készülünk, akkor nagy meglepetések fognak bennünket érni! 

 Hogy milyenek?

Hát olyan események történnek, amelyekből le tudjuk szűrni, hogy kik is az igazi barátaink, kik örülnek a mi sikereinknek.
Ne lepődjünk meg, de a legtöbb barátnak hitt személy nem fog örülni. Sokan vannak, akik folyton össze hasonlítgatják magukat a "barátaikkal". A mérleg egyik serpenyőjében ők vannak, a másikban a barát. Jó lenne, ha a két serpenyő egyensúlyban lenne, de ez gyakran nem így van. A bátor tenni akaró, változtatni akaró ember mindig fajsúlyosabb, mint az aki inkább a kényelmet választja. 

Tehát ha teszel valami fontos, fajsúlyos dolgot, esetleg el kezdesz tanulni ki fog derülni, hogy ki az igazi barát. 

De a kényelmet nem szívesen adja fel senki, még azok is csak nehezen, akikben benne van a vágy a változásra.

Én is gyakran gondolkodom ezen a kérdésen. Változtassak, vagy üljek nyugodtan?
Ha változtatok, esetleg lesznek irigyeim, kritikusaim... Jó lesz ez nekem?

Valószínűleg nem,  de bennem mindig is volt vágy a változtatásra. Erre csak egy példa, hogy a férjemmel, - akivel már igen hosszú ideje élünk együtt - jelenleg a kilencedik közös lakásunkban élünk. Mi ez, ha nem a változtatás vágya? És ráadásul mindig élveztem is ezt a típusú változást!

Vagy a másik.

Egész életemben, amióta az eszemet tudom tanultam és tanulok.
Nincsenek különleges képességeim, bár arra nagyon büszke vagyok, hogy a diplomám minősítése - amelyet már igen csak felnőtt fejjel szereztem - kiváló minősítést kapott.

Mindig szükségét éreztem a tanulásnak. Ennek az eredménye pedig az lett, hogy egyre magasabb pozíciókba kerültem (a közszférában dolgoztam). Az elmúlt harminc évben vezetői beosztásokban dolgoztam, általában közintézmények második számú (gazdasági)vezetőjeként.

Most viszont már vállalkozó vagyok, és az a célom, hogy másokat is arra ösztönözzek, hogy tanuljanak, képezzék magukat, ragadjanak meg minden lehetőséget, amit az élet nyújt számukra. 

Ezért Te se halogass! Kezd el az életedet megváltoztatni!