Szent-Györgyi Albert azt mondta...

„Az iskola arra való,

hogy az ember megtanuljon tanulni,

hogy felébredjen tudásvágya,

megismerje a jól végzett munka örömét,

megízlelje az alkotás izgalmát,

megtanulja szeretni, amit csinál,

és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”

(Szent-Györgyi Albert)

Szent-Györgyi Albert és a C vitamin képlete
1937. okt. 31. Pesti Napló

A fenti idézet az utóbbi időben gyakran szerepel a pedagógusok portfóliójában. A portfólió szó jelentése valójában sokrétű. Közölük csak egyet próbálok kiemelni a lábjegyzetben.

Mire jó egy portfólió? Különösen miért van szüksége erre egy pedagógusnak?
Egyrészt, mert a törvény előírja, hogy bizonyos időn belül a pedagógusnak (maradjunk most az oktatás területén) el kell készítenie, majd egy szakmai testület előtt meg is kell védenie. Célja, hogy bebizonyítsa, hogy alkalmas a tanításra. Tehát jelenlegi pozíciója (munkahelye) megőrzésében, megerősítésében, illetve új munka elnyerésében lehet a segítségére.

Tehát nagyon sok pedagógus felhasználta portfóliójának színesítésére ezt az idézetet. Miért? Azért, mert ilyen tökéletesen kevesen fogalmazták meg a tanulás lényegét és fontosságát.

Mire való az iskola? Arra, hogy az ember megtanuljon tanulni.
Ehhez szükséges a pedagógusok odaszántsága, szakmai tudása, tapasztalata. Sokan vannak/vagyunk olyan személyek, akiknek az általános iskolában nem tanították meg azokat a módszereket, amelyek segítségével a tanulás technikáját elsajátíthattuk volna. Ezért az akadályokat nem vettük könnyen.

Felnőtt korban sok minden pótolható, ha odaszánjuk magunkat.

Mire való még az iskola? 
Arra, hogy felébredjen az ember tudásvágya.
Hiszem, hogy minden emberben van vágy azután, hogy valamiről többet tudjon. Ez a vágy azonban sok emberben szunnyad. Fel kell ébreszteni, mint egy alvó oroszlánt.
Szeretnél többet tudni a szakmádról, a testedről, a természetről, a világ dolgairól? Nos hát, ezt a vágyat kellene felébreszteni. Érezned kellene minden nap, hogy nyitott vagy az új dolgok iránt. Meg szeretnéd ismerni jobban a világot, a szakmádat, az élet dolgait. Ki tudja ezt elérni, hogy benned vágy ébredjen a tudás iránt? 
Néha a család, néha a barátok, néha az iskola.
Ha hiányérzeted van ezzel kapcsolatban, ha nem érzed a késztetést az új dolgok megismerésére, akkor bizony el kell kezdened tanulni. Választani egy szakterületet, amelyet jobban meg szeretnél ismerni. Ha beiratkozol egy képzésre, nagy esélyed van rá, hogy a tudásvágyad is fellángol.

Vannak, akik azért tanulnak, mert szakmát szeretnének. Vannak, akik a szakterületükön szeretnének jobb eredményeket. Vannak akik megszállottan érdeklődnek egy-egy téma felől. És vannak, akik a memóriájukat szeretnék idősebb korban is karbantartani.

Mindenkinek más a célja. Az azonban biztos, ha elkezdesz tanulni rádöbbensz arra, hogy új ismeretek szerzése, nem csak öröm, de nagyon hasznos is. A tudásvágy vitte előre az emberiséget a fejlődés útján, és emelkedett olyan szintre, melyről álmodni sem mertünk volna.

Mire való még az iskola?
Arra, hogy megismerje az ember a jól végzett munka örömét!

Miért, a munka lehet öröm?
Az emberek jelentős része a munkáról úgy gondolkodik, hogy az egy rossz, nehéz, fárasztó, sokszor kimerítő tevékenység, amelyet csak undorral lehet csinálni.
Ne higgyünk az így gondolkodó embereknek. A munka, - és hangsúlyozom - a jól végzett munka öröme elégedettséggel tölti el az embert. Örül a sikereinek, az adrenalin szintje megemelkedik. Keresi az újabb kihívásokat, az újabb hegycsúcsokat, amelyeket meghódítva önbecsülése megnövekszik.

Az én életem tele volt kihívásokkal, hegycsúcsokkal. Ez rám mindig inspirálóan hatott. Szerettem, ha olyan munkám van, amelyet nem lehet rutinból végezni. Gondolkodni kell róla, olvasni kell hozzá. Esetleg beiratkozni egy újabb képzésre. Elmondhatom magamról, hogy nagyon szerencsés vagyok ezen a téren. Szinte mindig azt csináltam, amit szerettem, és olyan körülmények között, amilyet szerettem. Ehhez azonban az is hozzátartozott, hogy szinte mindig tanultam, képeztem magam. Az andragógus diplomámat is 50 éves kor felett szereztem és kiváló eredménnyel.
Nagy megelégedéssel töltött el az a tény, hogy érett felnőttkorban is teljesíteni tudtam a követelményeket...

                       folytatjuk!


Lábjegyzet:
 
A szakmai portfólió mindazon dokumentumok rendszerezett, mások számára bemutatható gyűjteménye, mely tartalmazza a személyes tulajdonságainkat, munkatapasztalatainkat, tanulmányainkat, formális (iskolarendszeren belüli) informális  és nonformális (iskolarendszeren kívüli) úton megszerzett tudásunkat, a munkavégzéshez szükséges kapcsolatrendszerünket bemutató produktumokat és ahhoz fűzött elmélkedéseinket, megjegyzéseinket.


A tanulási rendszerek pontos meghatározása  legérthetőbben az Európai Bizottság 2000-ben megjelentetett Memorandum az egész életen át tartó tanulásról c. dokumentuma fogalmazza meg, mely megerősíti a nonformális-informális tanulási színterek kiemelt fontosságát.

A Memorandum az alábbi definíciókat adja:

„A céltudatos tanulási tevékenységnek három alapkategóriája van.

• A formális tanulás oktatási és képzési alapintézményekben valósul meg, és elismert oklevéllel, szakképesítéssel zárul.

• A nem formális tanulás az alapoktatási és képzési feladatokat ellátó rendszerek mellett zajlik és általában nem zárul hivatalos bizonyítvánnyal. A nem formális tanulás lehetséges színtere a munkahely, de megvalósulhat civil társadalmi szervezetek és csoportok (pl. ifjúsági szervezetek, szakszervezet, politikai pártok) tevékenységének a keretében is. Megvalósulhat olyan szervezetek vagy szolgáltatások révén is (pl. képzőművészeti, zenei kurzusok, sportoktatás, vagy vizsgára felkészítő magánoktatás), amelyeket a formális rendszerek kiegészítése céljából hoztak létre.

• Az informális tanulás a mindennapi élet természetes velejárója. A formális és nem formális tanulási formákkal ellentétben, az informális tanulás nem feltétlenül tudatos tanulási tevékenység, és lehetséges, hogy maguk az érintettek sem ismerik fel tudásuk és készségeik gyarapodását."