Szent-Györgyi Albert azt mondta...II.rész

„Az iskola arra való,

hogy az ember megtanuljon tanulni,

hogy felébredjen tudásvágya,

megismerje a jól végzett munka örömét,

megízlelje az alkotás izgalmát,

megtanulja szeretni, amit csinál,

és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”

(Szent-Györgyi Albert)

A tudós

A bejegyzés első részében Szent-Györgyi Alberttől idézett megállapításból az első három részt elemeztük ki. Miszerint azért kell tanulni, hogy megtanuljunk tanulni, hogy felébredjen a tudásvágyunk és hogy megismerjük a jól végzett munka örömét.

Nézzük most meg, hogy mit is jelent az a megállapítást, hogy megízleljük az alkotás izgalmát?

Kinek mit jelent az alkotás öröme, izgalma? 

Egy gyönyörű fotó elkészítése, amely visszaadja készítőjének érzésvilágát?

Egy könyv megírása, amely sikert arat az olvasók körében?

Egy festmény megfestése?

Egy sikeresen megoldott feladat a munkahelyen?

Egy finom étel elkészítése?

Mindenkinek más jelenti az alkotás izgalmát. 

Mi ebben az iskola szerepe? 

Az, hogy a tanulóból kihozza ezt az izgalmat. Megtalálja az élet azon területét, amelynek megismerésében, gyakorlásában örömét leli, és már attól izgalomba jön, ha például kezébe veszi a fényképező gépét.

A rajz óra, ének óra, gyakorlati foglalkozás óra... mind azt a célt szolgálja, hogy a diák megismerje ezeket a területeket, majd eldöntse, hogy mely terület művelése tölti el az alkotás izgalmával, örömével.

Felnőtt korban - ebben a rohanó világban - már sokkal nehezebb megtalálni, megmutatni az alkotás izgalmát. Az oktatási intézmény azonban ezt felnőtt korban is meg tudja tenni.

Ismerek olyan nyugdíjas korú személyt, aki egész életében  arra vágyott, hogy megtanuljon zongorázni. A környezete folyamatosan - a korára hivatkozva - lebeszélte erről. Mégis, mikor nyugdíjas lett, beiratkozott a zeneiskolába. Ő is tudta, hogy soha nem lesz már belőle zongoraművész, de kitartóan gyakorolt. Ma boldogsággal tölti el, ha egy-egy családi összejövetelen eljátszhat néhány közismert darabot úgy, hogy azzal nem csak magának, de másoknak is örömet szerez. Őt magát pedig mindig izgalommal tölti el, ha leülhet a zongorához.

Mire jó még az iskola?

Hogy az ember megtanulja szeretni, amit csinál.

Megszeretni azt amit csinálunk nem egyszerű, de ha megfelelő oktatási intézményt választunk, ott elkötelezett szakemberek képeznek, akik maguk is szeretik, amit csinálnak, akkor ez lehetséges.

Ha mi magunk elkötelezettek vagyunk a választott szakterület irányában, akkor döntsük el, hogy mindig szeretni fogjuk amit csinálunk. A szeretet könnyebbé teszi a dolgot. Ha már reggel azzal a különleges érzéssel kelsz ki az ágyadból, hogy napközben azt fogod csinálni, amit szeretsz, akkor az egész napodat - és a környezeted napját is - széppé teheted. Ha sugárzol az örömtől, ha mosolyogsz nemcsak magadon, de másokon is segítesz. Felszabadult, örömteli környezetben mindenkinek könnyebb megbirkózni a feladatával. Ha örömmel végzed a munkád, másoknak is örömet szerzel.

Végül, de nem utolsó sorban még mire jó az iskola?

Hogy az ember megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.

Ez bizony nem egyszerű. Nagyon kevés embernek adatik meg, hogy első próbálkozásra sikeres döntést hozzon. Sebaj, hiszen mindenből lehet tanulni. Egy szakma megismerése, elsajátítása közelebb vihet egy másik szakterület megismeréséhez, amely azután elvezet ahhoz a munkához, amely megelégedéssel tölt el, amelyet szeretni fogsz.

Visszatérve  a pedagógusok portfóliójához, látható, hogy szinte mindannyian felismerték, mi is az iskola feladata, ezen belül mi egy pedagógus feladata. 

Mit profitálhat ebből egy tanulni vágyó felnőtt? Azt, hogy jó eséllyel fogja az iskola megtanítani arra, hogy megtanuljon tanulni,

hogy felébredjen tudásvágya,

megismerje a jól végzett munka örömét,

megízlelje az alkotás izgalmát,

megtanulja szeretni, amit csinál,

és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.

Szent- Györgyi Albert a Nobel-díj átvételekor

    

Ezt kívánom minden kedves olvasómnak!