Hogyan tanuljunk matematikát?

Hogyan tanuljak matematikát?

A matematika a végletekig misztifikált tantárgy. A gyermekkorunktól belénk sulykolt elmélet szerint ezt a tárgyat nagyon kevesen értik és tudják jól művelni.

Miért van ez így?

Álljon itt először két történet annak alátámasztására, hogy mi lehet a gond.

Az első történet.

A lányom amikor a műszaki főiskolára járt, talán másodéves lehetett, amikor a matematika bizonyos részeit nem értette (integrálás, differenciálszámítás), nem tudta a feladatokat megoldani. A vizsgái folyamatosan sikertelenek voltak. Annyira elkedvetlenedett, hogy már fontolgatta, hogy ott hagyja a főiskolát. Minden más tantárgyból jók voltak a vizsga eredményei, de a matematika eme fejezete megtörte.

Már csak egy vizsgalehetősége volt. Ha ez sem sikerül, akkor újra fel kell venni a tárgyat a következő évben. Neki azonban már el ment a 

kedve az egész főiskolától.  Ez a kudarc még az életkedvét is elvette.

Külön tanárra nem volt pénzünk.

Ő minden lehetőséget kihasznált a főiskolán belül, de senki sem tudta úgy elmagyarázni az anyagot, hogy megértse.

Már majdnem feladtuk, amikor eszembe jutott egyik ismerősöm neve, aki a helyi főiskolán matematikát tanított. Megkerestem és barter üzletet ajánlottam neki.
Ő megtanítja a lányomat, úgy hogy megértse ezt a fránya integrálást és differenciálszámítást, én pedig ingyen vállalom a vállalkozása könyvelését egy bizonyos ideig.

Megegyeztünk, és Adri el kezdett járni hozzá.

Nem telt bele két hónap, és sikeresen levizsgázott ebből az anyagból. Sőt, később ő korrepetált az alsóbb évfolyamon néhány diákot, akiknek szintén gondjuk volt ezzel a témakörrel.

Megkérdeztem a matematika tanárt, hogy csinálta?  A válasz nagyon egyszerű volt.

Addig kellett visszamenni a témában, ameddig még értette az anyagot. Egy apró láncszem hiányzott, emiatt képtelen volt tovább haladni.

Ezt az egy hiányzó láncszemet kellett beilleszteni a nagy egészbe, és már működött is. Persze a sok-sok gyakorlás elengedhetetlen.

Megjegyzem, hogy a főiskolán tanult matematika 90%-át szakmai munkája során soha nem kellett használnia. Nem is értem, hogy miért kell ennyi felesleges dolgot megtanulni matematikából? 

Lehet, hogy én látom rosszul a dolgokat?

Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a matematikát csak folyamatosan lehet tanulni. Nem lehet egyetlen fejezetet, témakört kihagyni, hiszen egymásra épülnek az egyes elemek. Ha folyamatos a tanulás, egy-egy elakadás könnyebben orvosolható akkor, ha az időben kiderül. Ekkor már elmondhatjuk, hogy nem is olyan misztikus ez a tárgy. Persze gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás!

A második történet.

A főiskolán mesélte az andragógia tanárnő.

A szomszédjukban lakott egy család, ahol a 16 éves fiú szakmunkásképzőbe járt. Jó fejű gyerek volt, majd minden tárgyból 5-ös, kivéve a matematikát. Abból bukásra állt. Fontolgatta, hogy abba hagyja az iskolát. Édesanyja megkereste a szóban forgó tanárnőt, akinek egyébként az egyik szakja a matematika volt, és megkérte, hogy segítsen a gyereknek.

Bár a tanárnő nem vállalt magántanítványokat, most a jó szomszédság kedvéért kivételt tett.

Miközben korrepetálta a diákot, nyilvánvalóvá vált számára, hogy a fiú matematikából is nagyon okos, de valahol elakadt. Még talán 8. osztályban.

Egy hiányzás az óráról, vagy egy rosszul elmagyarázott anyag lehetett az oka.

A tanulásban vissza kellett menni egészen addig, amíg meg nem találták azt a láncszemet, amelyik hiányzott a továbblépéshez.

Nem ragozom tovább. A fiú megértette (és ez nagyon fontos), nagy betűkkel MEGÉRTETTE az anyagot. Azt a kis apró részletet. Ettől kezdve már nem volt gondja. Matematikából az év végi eredménye csak azért lett hármas, mert a sok elégtelent már nem tudta kompenzálni az a néhány ötös jegy.

Ne vonjunk le messzemenő következtetést ennek a két történetnek kapcsán. Két bizonyítás nem elég ugyan is arra, hogy komoly megállapításokat tegyünk a témában. Vizsgáljuk meg a saját tapasztalatainkat is. 

Két dolog biztosan segít. A folyamatos tanulás, és a rendszeres gyakorlás. 

Folytatás következik.