Rendelkezel ezekkel a tulajdonságokkal?

Tanulási erősségek

Melyek azok a tulajdonságaink,amelyek erősítenek bennünket a tanulásban?

Nézzünk meg néhányat. 

Nem fontossági sorrendben haladnánk, ennek ellenére az első helyre tenném a szorgalmat. Erről az előző blogbejegyzésben részletesen írtam itt elolvashatod.  Keresd az "Ez neked is menni fog" című bejegyzést.

A következő fontos tulajdonság a jó munkaszervezési készség. 

Mit is jelent ez pontosan?
Ez egy folyamat, amely arra irányul, hogy bizonyos feladatot hogyan lehet  a legjobb minőségben, a legrövidebb idő alatt, a legkevesebb energia ráfordítással elvégezni.
A munkaszervezés leginkább a munkahelyeken merül fel, mint fontos feladat. A magánéletben ritkán használjuk ezt a fogalmat annak ellenére, hogy nap, mint nap azzal küzdünk, hogyan szervezzük meg az életünket, hogy minél zökkenőmentesebben működjön.

Egy tanuló felnőttnek többszörösen szüksége van arra, hogy megszervezze az életét. Eldöntötte, hogy tanulni fog, de még nem látja tisztán, hogyan fogja ezt beilleszteni a mindennapjaiba. 
A munka, a család, a házimunka, a barátok, és most még itt van a tanulás, a suliba járás. 

Ez bizony komoly szervező munkát igényel. Sokkal több időegyeztetésre van szükség. Bizonyos feladatok elvégzésére fordított időt le kell rövidíteni, bizonyos dolgokat lehet, hogy el kell hagyni átmenetileg, de akár véglegesen is. Ha vannak családtagok, tőlük is lehet segítséget kérni.

A munkaszervezés nagyon fontos, mielőtt még elkezdődne a képzés. Lássunk tisztán. Ne essünk abba a hibába, hogy majdcsak megoldódnak a problémák. Nélkülünk, a mi tevékeny közreműködésünk nélkül nem fog. Feltornyosulnak az el nem végzett feladatok, körmünkre ég a munka, eluralkodik a káosz az életünkben. Így tanulni, vagy képzésre járni nagyon nehéz lesz. Elöbb utóbb belefáradunk és feladjuk.

Ezért már a képzés megkezdése előtt - papírral a kezünkbe - álljunk neki a szervezésnek. Ha mi magunk tisztán látjuk a feladatainkat, azt, hogy azokat mikor, milyen időbeosztással tudjuk elvégezni, nyugodtabban vállaljuk a tanulást.


A következő fontos dolog a jó időbeosztás.

Mindenki ismeri azt a kellemetlen érzést, hogy elszalad az ideje, miközben fontos feladatokat nem végzett el. 

Hogyan lehet megtanulni a jó időbeosztást?

Legjobb, ha mindent leírunk.
Célszerű ezt egy olyan határidő naplóba, vagy akár egy Excel táblába, ahol a hét minden napjának minden órájára külön rublika található.
Egy másik lapra írjuk fel mindazon feladatokat, amelyeket az aktuális napon el kell végeznünk, majd ezeket próbáljuk időrendbe beilleszteni a naptárunkba. Így már látni fogjuk, hogy hol van még szabadidő. Hová fér bele a tanulás, illetve a képzésen való részvétel.
Persze ez nem lesz majd ilyen egyszerű, hiszen bizonyos dolgokat át kell majd tenni az eddig megszokottól eltérő időpontokra, hogy a meghatározott időpontban folyó oktatáson meg tudjunk jelenni.

Sokkal nyugodtabban fogunk figyelni a tanórán, előadáson. Sokkal nyugodtabban tudunk otthon tanulni abban a biztos tudatban, hogy mindenre lesz időnk.

Az időbeosztás elkészítésénél már csak egy fontosabb dolog van, mégpedig az időbeosztás szigorú betartása.  Ha nem ragaszkodunk a leírtakhoz, akkor kicsúszunk az időből, idegesek, frusztráltak leszünk. Ez pedig rányomja a bélyegét a hangulatunkra, az általunk elvégzendő feladatok, tanulás minőségére.

Legyünk következetesek magunkkal szemben is!

Ez neked is menni fog!

Mert meg tudod csinálni!

30-40 év fölött már egyre több energiát igényel tőlünk a tanulás. Már nem úgy reagálunk egy stresszes helyzetre, egy kihívásra, egy esetleges kudarcra, mint 15-20 évesen.

Ez bizony mindenkire igaz. Arra a kedves olvasóra is, akinek az előző blogbejegyzésben próbáltam tanácsot adni. 

Most ezt folytatnám. 

Az időbeosztásról, a tanulás tervezéséről, a tanulási környezetről,  az olvasásról és a jegyzetelésről már ejtettem szót. 

Most vizsgáljuk meg, hogy melyek a tanulási erősségek. Melyeket célszerű fejlesztenünk.

Az első, amelynek a tanuláshoz közvetlen módon nincs köze, ellenben közvetetten annál inkább. 

Ez pedig a szorgalom. 

Azok a tanulók - felnőttek és iskoláskorúak egyaránt -, akik szorgalmasak, sok esetben komolyabb eredményt érnek el a tanulásban, mint azok, akik bár jó képességekkel rendelkeznek, nem fordítanak túl sok időt a tanulásra, munkára. Nem tesznek erőfeszítést az élet  semmilyen területén.

"A becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél: előre hajtja az embert."

Hans Christian Andersen

 "A SZORGALOM AZ A KÉPESSÉG, HOGY MEGTEREMTSÜK ÉS FENNTARTSUK AZ ÉRDEKLŐDÉST."

Valójában ennyi. Amikor elkezdesz valamit csinálni, és aztán abbahagyod, pedig folytatni kellene, akkor az érdeklődésedet veszítetted el. Átlagosan élénk ember esetében az érdeklődést nem nehéz felkelteni. Fenntartani – az egy teljesen más tészta. És itt a különbség szorgalmas és szorgalmatlan (lusta) között. A szorgalmas egyszerűen fenn tudja tartani az érdeklődését. A tevékenység iránt, vagy legalább a cél iránt, amire a tevékenység irányul. (Szabó Gábor)

A szorgalom szinonimái: buzgóság, odaadás, igyekezet, lelkesség, hév, lelkesedés, elán

Sikeres szeretnél lenni a tanulásban, a munkában?

Ha ezeket a tulajdonságokat magadévá teszed, a siker nem marad el.

 

Nekem ez már nem megy!

Csak rajtad múlik!

a kép illusztráció

Egy 42. éves dolgozó nő keresett meg levelével, melyben arról panaszkodott, hogy a munkáltatója tanulásra kötelezi, különben nem maradhat jelenlegi beosztásában. A problémája az, hogy közel húsz éve nem vett már a kezébe tankönyvet. Mindent elfelejtett a tanulással kapcsolatban. Berozsdásodtak az agytekervényei. 
Azt kérdezi, hogyan fogjon hozzá újra a tanuláshoz? Hogyan tudja edzeni a memóriáját? 

Azért döntöttem a nyilvános válasz mellett, mert látom, hogy a probléma nem egyedi.
Sokan, és egyre többen kerülnek abba a helyzetbe, hogy középkorúként újra tanulniuk kell. 

A félelem azonban szinte kivétel nélkül mindenkin eluralkodik. Meg tudom én ezt csinálni? Az én koromban?
És a kérdések egyre csak gyülekeznek. Előbb-utóbb annyi lesz belőlük, hogy az ember saját magát beszéli le a tanulásról a félelmei miatt.


Kedves Kérdező!

A problémája nem egyedi. Egyre több ember kerül hasonló korban, hasonló helyzetbe, mint Ön.
Az élethosszig tartó tanulás már nemcsak szlogen, de valóság. 
(Erről már sokat írtam a blogomban, ezért nem részletezem.)

Aki talpon szeretne maradni, annak - bármilyen korú is, ha még nem nyugdíjas -, meg kell felelnie a munkáltatója elvárásainak.

A félelmek teljesen jogosak. Amit az ember hosszú ideig nem gyakorol, azt bizony könnyen elfelejti. Így vagyunk a tanulással is. Komoly kihívást jelenthet egy újabb szakma elsajátítása, vagy akárcsak egy szakmai tanfolyam elvégzése is. Nem beszélve egy felsőfokú szakképesítés megszerzéséről.

Induljunk ki abból, hogy iskolás korban sem volt különösebb gondunk a tanulással, ezért, ha felelevenítjük azokat a módszereket, azokat a technikákat, amelyeket akkor követtünk, újra sikeresek lehetünk.

Tehát ne latolgassuk azt, hogy bevállaljuk-e a tanulást, vagy sem, hanem határozottan és bátran vágjunk bele. Mások is meg tudták csinálni.

Kezdjük az elején.

Az idő az, amiből mindenkinek a legkevesebb van. Legalább is mindig ezt halljuk. És ez igaz? Szerintem nem. 

 
Az igazság az, hogy rengeteg haszontalan dologra fecséreljük el az időnket. Gondolok itt a TV nézésre (értéktelen, semmitmondó műsorokra), az internetezésre (a céltalan szörfözésre), olyan újságok olvasására, melyek nem tartalmaznak hasznos információkat.

Gondoljuk végig, ha ezek közül bármelyik időtöltésről lemondunk, vagy csak a számunkra nagyon érdekesekre fordítunk időt, akkor hetente mennyi időnk szabadul fel? És ha ennek csak a felét tanulásra fordítjuk, máris egy fontos kifogást kipipálhatunk.

Tudatosítsuk magunkban, hogy a tanulás szellemi edzés,


frissen és fiatalon tartja az agyunkat, rendszeres gyakorlása a leghatásosabb ma ismert módszer a szellemi beszűkülés, az időskori szellemi leépülés késleltetésére. Ez akkor is így van, ha éppen nem élvezzük azt, amit tanulunk, ha szívesebben csinálnánk helyette mást.

Gondoskodjunk a lakásban megfelelő tanuló helyről.
 




Erre nagyobb szükség van, mint gondolnánk. Egyrészt egy biztos pont, ahová nyugodtan leülhetünk tanulni, másrészt a tankönyvek, egyéb tanszerek elhelyezésére is itt lesz lehetőségünk. 
Figyeljünk arra, hogy világos, vagy jól megvilágítható, csendes nyugodt hely legyen. Ha ilyen helyre vonulunk el, akkor könnyebben ki tudjuk zárni a külvilág zajait, s jobban tudunk koncentrálni az olvasott anyagra.

Tervezzük meg a tanulást.
Legalább az időintervallumot, a tantárgyat és az elsajátítandó anyag megnevezését (oldalszámokat) jegyezzük fel a tervünkbe. Ragaszkodjunk az ebben leírtakhoz. Fontos, hogy a tanulási terv igazodjon a napi életritmusunkhoz, úgy mint munka, család, főzés, stb.
Kérjük családtagjaink segítségét a háztartási munkák elvégzéséhez.
A tervben hagyjunk időt arra, ha bármi közbejön (és persze, hogy közbe jön), akkor se csússzunk ki az időből.

Először olvassuk végig az elsajátítandó anyagot. A tanulás kezdetekor, amikor még ismerkedünk a tankönyvvel, akkor lapozzuk azt végig, olvassuk el az elő és esetleg utószót is. Ezekből is sok hasznos dolgot tudhatunk meg.
Nézzük végig a tartalomjegyzéket, hogy lássuk, hogyan is épül fel a tananyag. Ilyenkor juthatunk olyan felfedezésre, hogy az anyag bizonyos részeihez kapcsolódnak saját tapasztalatok is. Ha így van, ez megnöveli a tanulási kedvet, hiszen amiről már tudunk, amit ismerünk, arra a témára könnyebb újabb tudást ráépíteni.

Ezt követően olvassuk el az anyagot. 
Ha az olvasás kicsit nehézkesen megy, akkor ismételjünk. Ha hangosan olvasunk, az ilyen esetben sokat segít. Halljuk a saját hangunkat, jobban értjük az anyag tartalmát.
Ha nincs olvasási problémánk, akkor inkább olvassunk hangtalanul. Könnyebb és gyorsabb is.

Olvasás közben jegyzeteljünk, javaslom kézzel és ne számítógéppel. Ennek előnyeiről itt olvashatsz. 

A  "Hogyan járul hozzá a kézírás ahhoz, hogy okosabbak legyünk?" bejegyzést keresd.

Holnap folytatom...