 |
| a kép illusztráció |
Egy 42. éves dolgozó nő keresett meg levelével, melyben arról panaszkodott, hogy a munkáltatója tanulásra kötelezi, különben nem maradhat jelenlegi beosztásában. A problémája az, hogy közel húsz éve nem vett már a kezébe tankönyvet. Mindent elfelejtett a tanulással kapcsolatban. Berozsdásodtak az agytekervényei.
Azt kérdezi, hogyan fogjon hozzá újra a tanuláshoz? Hogyan tudja edzeni a memóriáját?
Azért döntöttem a nyilvános válasz mellett, mert látom, hogy a probléma nem egyedi.
Sokan, és egyre többen kerülnek abba a helyzetbe, hogy középkorúként újra tanulniuk kell.
A félelem azonban szinte kivétel nélkül mindenkin eluralkodik. Meg tudom én ezt csinálni? Az én koromban?
És a kérdések egyre csak gyülekeznek. Előbb-utóbb annyi lesz belőlük, hogy az ember saját magát beszéli le a tanulásról a félelmei miatt.
Kedves Kérdező!
A problémája nem egyedi. Egyre több ember kerül hasonló korban, hasonló helyzetbe, mint Ön.
Az élethosszig tartó tanulás már nemcsak szlogen, de valóság.
(Erről már sokat írtam a blogomban, ezért nem részletezem.)
Aki talpon szeretne maradni, annak - bármilyen korú is, ha még nem nyugdíjas -, meg kell felelnie a munkáltatója elvárásainak.
A félelmek teljesen jogosak. Amit az ember hosszú ideig nem gyakorol, azt bizony könnyen elfelejti. Így vagyunk a tanulással is. Komoly kihívást jelenthet egy újabb szakma elsajátítása, vagy akárcsak egy szakmai tanfolyam elvégzése is. Nem beszélve egy felsőfokú szakképesítés megszerzéséről.
Induljunk ki abból, hogy iskolás korban sem volt különösebb gondunk a tanulással, ezért, ha felelevenítjük azokat a módszereket, azokat a technikákat, amelyeket akkor követtünk, újra sikeresek lehetünk.
Tehát ne latolgassuk azt, hogy bevállaljuk-e a tanulást, vagy sem, hanem határozottan és bátran vágjunk bele. Mások is meg tudták csinálni.
Kezdjük az elején.
Az idő az, amiből mindenkinek a legkevesebb van. Legalább is mindig ezt halljuk. És ez igaz? Szerintem nem.
Az igazság az, hogy rengeteg haszontalan dologra fecséreljük el az időnket. Gondolok itt a TV nézésre (értéktelen, semmitmondó műsorokra), az internetezésre (a céltalan szörfözésre), olyan újságok olvasására, melyek nem tartalmaznak hasznos információkat.
Gondoljuk végig, ha ezek közül bármelyik időtöltésről lemondunk, vagy csak a számunkra nagyon érdekesekre fordítunk időt, akkor hetente mennyi időnk szabadul fel? És ha ennek csak a felét tanulásra fordítjuk, máris egy fontos kifogást kipipálhatunk.
Tudatosítsuk magunkban, hogy a tanulás szellemi edzés,
frissen és fiatalon tartja az agyunkat, rendszeres gyakorlása a leghatásosabb ma ismert módszer a szellemi beszűkülés, az időskori szellemi leépülés késleltetésére. Ez akkor is így van, ha éppen nem élvezzük azt, amit tanulunk, ha szívesebben csinálnánk helyette mást.
Gondoskodjunk a lakásban megfelelő tanuló helyről.
Erre nagyobb szükség van, mint gondolnánk. Egyrészt egy biztos pont, ahová nyugodtan leülhetünk tanulni, másrészt a tankönyvek, egyéb tanszerek elhelyezésére is itt lesz lehetőségünk.
Figyeljünk arra, hogy világos, vagy jól megvilágítható, csendes nyugodt hely legyen. Ha ilyen helyre vonulunk el, akkor könnyebben ki tudjuk zárni a külvilág zajait, s jobban tudunk koncentrálni az olvasott anyagra.
Tervezzük meg a tanulást.
Legalább az időintervallumot, a tantárgyat és az elsajátítandó anyag megnevezését (oldalszámokat) jegyezzük fel a tervünkbe. Ragaszkodjunk az ebben leírtakhoz. Fontos, hogy a tanulási terv igazodjon a napi életritmusunkhoz, úgy mint munka, család, főzés, stb.
Kérjük családtagjaink segítségét a háztartási munkák elvégzéséhez.
A tervben hagyjunk időt arra, ha bármi közbejön (és persze, hogy közbe jön), akkor se csússzunk ki az időből.
Először olvassuk végig az elsajátítandó anyagot. A tanulás kezdetekor, amikor még ismerkedünk a tankönyvvel, akkor lapozzuk azt végig, olvassuk el az elő és esetleg utószót is. Ezekből is sok hasznos dolgot tudhatunk meg.
Nézzük végig a tartalomjegyzéket, hogy lássuk, hogyan is épül fel a tananyag. Ilyenkor juthatunk olyan felfedezésre, hogy az anyag bizonyos részeihez kapcsolódnak saját tapasztalatok is. Ha így van, ez megnöveli a tanulási kedvet, hiszen amiről már tudunk, amit ismerünk, arra a témára könnyebb újabb tudást ráépíteni.
Ezt követően olvassuk el az anyagot.
Ha az olvasás kicsit nehézkesen megy, akkor ismételjünk. Ha hangosan olvasunk, az ilyen esetben sokat segít. Halljuk a saját hangunkat, jobban értjük az anyag tartalmát.
Ha nincs olvasási problémánk, akkor inkább olvassunk hangtalanul. Könnyebb és gyorsabb is.
Olvasás közben jegyzeteljünk, javaslom kézzel és ne számítógéppel. Ennek előnyeiről itt olvashatsz.
A "Hogyan járul hozzá a kézírás ahhoz, hogy okosabbak legyünk?" bejegyzést keresd.
Holnap folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése