2015. szeptember 29., kedd

Még mindig a matematikáról



Térjünk át a dolog szakmai részére.



Nézzünk először egy felmérést a matematika tanulással kapcsolatban. 
A Carol Dweck a Stanford egyetem tanára felmérést készített egy szélesebb hallgatói körben azzal kapcsolatban, hogy mi jár a diákok fejében a matematika tanulással kapcsolatban.

Az egyik a fixált tanulási modell, amely lényegében arról szól, hogy az embernek van egy adott mértékű tehetsége egy adott területen – például a fizikához, vagy a matematikához - , és abban mindig jól is fog teljesíteni, amíg el nem éri a határait. Onnan továbblépni már túl nehéz és azon túl már nem is fog jól teljesíteni.

A másik elmélet ezzel szemben a fejlődési modell. E szerint a tanuláshoz hatékony stratégiák is kellenek. Időt kell szánni a feladatok elvégzésére, és elmerülni a témában. Így fokozatosan fejleszthetők a képességeid egyre jobban kitolod a határaidat az adott területen.

Nos e két elmélet igazolódott be  a felmérés  feldolgozása során.
Mint kiderült, a diákok tényleges teljesítménye szoros összefüggésben állt azzal, hogy a két szemlélet melyike szerint álltak a tanuláshoz.
A”fejlődéspártiak” kitartottak a szemléletük mellett. Nem adták fel a nehézségek ellenére sem, és jellemzően jól teljesítettek a nagyobb kihívást jelentő kurzusokon is – ellentétben  a „fixált” szemléletűekkel.

A tanárok számára ebből a felmérésből az a tanulság, hogy a fejlődési modell írja le jobban a valóságot, mivel ezen szemlélet új  tanulási módszerek kipróbálására ösztönzi a diákokat, és végeredményben hatékonyabb tanulókká válnak, jobb eredményeket érnek el.


Mi most azonban a hallgató szemszögéből kell, hogy megvizsgáljuk ezt a kérdést.
A fejlődéspárti diák gyakran kemény küzdelmek árán jut el a célhoz, de eljut. Ellenben az úgynevezett tehetséges hallgató, akinek nem okoz nehézséget a matematika (vagy bármely más egyéb tárgy) megértése, az gyakran nem tesz erőfeszítést annak érdekében, hogy tovább fejlődjön. Megelégszik azzal, hogy érti az anyagot. Ez sok esetben gátja a további fejlődésének.

Mi azonban fejlődéspártiak vagyunk. Keressük, kutatjuk azokat a módszereket, amelyek segítenek a fejlődésben.

Matematika tanulásnál használjuk ki az internet nyújtotta lehetőségeket. Vannak ingyen letölthető és megvásárolható anyagok, az általános iskola 2. osztályától egészen az egyetemi emelt szintű matematikáig pl. www.matekmindenkinek.hu weboldalon. A tananyag részletes elmagyarázásán túl ábrák, videók segítik a munkát.

Vannak oldalak, mint pl. a www.realika.educatio.hu weboldal,  ahol a matematika, tanulói leckék címszó alatt a számoktól a hatvány és logaritmusig találtok leckéket, feladatmegoldásokat.
Sorolhatnám tovább, de a keresőben még számtalan hely fellelhető, ahol segítséget találtok.


Ami viszont nagyon fontos, az a gyakorlás. Ezt nem lehet megkerülni. A fejlődési modell is erre épül, amit a fentiekben már említettünk. Akkor rögzül egy-egy témakörhöz feladatmegoldásához kapcsolódó tudás, ha azt addig gyakoroljuk, amíg már a „könyökünkön jön ki”.
Megoldottál két feladatot és sikerült? Elégedett vagy magaddal? Megállapítod, hogy érted az anyagot?
Hát ne tedd!

Nem tudom megmondani, hogy meddig gyakorolj, hány feladatot oldj meg. De azt tudom, hogy a legegyszerűbbel kezd és menj el addig a legbonyolultabb feladatig, ami csak elérhető a számodra. Ne sajnáld az időt erre a látszólag haszontalan munkára, mert hosszú távon megtérül.

Sokat kell gyakorolni a képleteket, ne magold be, hanem logikusan vezesd le és ha tudod, hogy hogyan jött ki az eredmény, akkor máris hamarabb megjegyzed. A sin, cos, Pitagorasz-tétel, szögfüggvények az alap. Általában van egy ábra és azon alkalmazzák ezeket a tételeket. Ha nem ismered a képleteket, akkor még elindulni sem tudsz.


És végül még két gondolat Comeniusnak a Didactica Magna (Nagy Oktatástan) című könyve 1992-es magyar nyelvű kiadásából:

„Nincs a világon olyan meredek szikla, avagy torony, amelyre fel ne lehetne hágni annak, akinek lábai vannak, csupán alkalmas létrát kell felállítania.” (95. oldal)  

„Ha a szellem magáévá teszi a lényeget, az apróságok már maguktól követik azt.” (178. oldal)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése