Motiváció

Motiváció

A motiváció a pszichológia egyik fontos kérdése, azt vizsgálja, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem.

A motiváció szó a latin movere igéből ered, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motiváció a pszichológiában gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal…

A tanulás (tevékenység) motivációja

A tevékenységnek két összetevője van: cél és motívum. A motívum (indíték) a tevékenység kiváltója, fenntartója és irányítója…

 A cél, a tevékenység eredményének az előrevetítése, anticipációja. Cél nélkül nincs motívum és fordítva is érvényes ugyanez.

(A Wikipédiából)

Szeretnéd ezt a házat?

Ha nincs célod, amit el szeretnél érni, akkor semmi sem ösztönöz Téged arra, hogy tanulj. Már pedig a mai világban nem tudni, hogy mikor van szükséged egy újabb szakképzettségre, egy korszerűbb tudásra, mert a régivel már nem tudsz mit kezdeni.

 A munkahelyedet most számolták fel, s Veled együtt még jó néhány embert szélnek eresztettek. A meglévő szakmáddal nem találsz állást.

Mi lesz akkor a céloddal?

Munkanélküliként hogyan fogod megvalósítani?

Ma egy nagyon bizonytalan világban élünk. Hova-tovább az ember már csak saját magában bízhat. (Esetleg még a családjában, de ez már nem annyira jellemző.)

Ha csak magadban bízhatsz ez jó is meg rossz is.

Jó, mert nem csalódhatsz.  Önmagaddal nem fogsz szembe fordulni, nem fogod magad faképnél hagyni. Nem fogod magad cserben hagyni.

Vagy igen?  Akkor oda a cél.

Rossz, mert nem számíthatsz senkire – a küzdelmeket magadnak kell megvívni. Ha melletted  áll is egy segítség, egy támogató családtag, még akkor sem könnyű, mert a munka  egyedül csak a Tiéd.

Sokan gondolhatjátok, hogy miért nem térek már a lényegre. Tök „uncsi” a szövegelés.

Higgyétek el, hogy felnőtt korban – kevés kivételtől eltekintve – már sokkal fontosabb az ember számára a miért magyarázata.

Miért akarok tanulni? Mit tanuljak? Mire jutok ezzel a tudással? Nem vagyok én már öreg ehhez? Megéri ez nekem?

És még sok hasonló kérdés.

Ha nincs egy konkrétan megfogalmazott határozott célod (pl. családi házba szeretnék költözni, fel szeretném újítani a lakásomat, szeretnék egy új ….típusú autót), könnyen , az első akadály – az első nehézség, az első vizsga - meghátrálásra kényszerít.

Szeretnéd, ha ilyen lakásod lenne?

Akarod azt a családi házat, lakásfelújítást, autót? Akarod, hogy több lábon állj? Akarod, hogy az önbizalmad ne szálljon el, ha leépítések lesznek a környezetedben?

Persze, tudom, hogy Nálatok ilyen nem fog előfordulni. De ha mégis, akkor milyen terved van a továbblépésre?

Úgy gondolod, hogy ráérsz majd ezzel a témával akkor foglalkozni, ha bekövetkezik a krach.

Én azt mondom, hogy akkor már késő lesz.

Miért tanuljak hát?

Ø  mert szeretnék egy házat, autót….stb,

Ø  mert szeretném, ha több szakmám (diplomám ) lenne,

Ø  mert szeretném, ha nem lennék kiszolgáltatva a munkáltatómnak,

Ø  mert szeretném, ha az önbecsülésem nagyobb lenne,

Ø  mert szeretném magamnak – és persze másoknak  is - bebizonyítani, hogy én még sok mindenre képes vagyok,

Ø  mert szeretnék végre olyan munkát végezni, amire mindig is vágytam…

Mit szólnál ehhez az autóhoz?

És persze sorolhatnám még tovább az okokat, amelyek a tanulás fontosságát támasztják alá. Nem érdemes ragozni.

A világ változik. Vannak szakmák, amelyekre régen még nagy szükség volt, azonban az a tudás, az a szakma már nem piacképes. Az idő túlhaladta. Új szakmák alakultak ki az adott területen.

Az Európai Uniós Irányelvek között is szerepel már jó ideje az élethosszig tartó tanulás szükségessége (Lifelong learning).

Nem véletlenül. A világ változik. Fel kell készülni a változásra. Ahhoz, hogy piacképes munkaerő lehessünk, bizony tanulni kell.

Egy érdekes példát mesélt az unokaöcsém, aki egyetemi tanulmányai ideje alatt Norvégiában töltött egy szemesztert. Ő mesélte, hogy nem ritka ebben az északi országban, hogy az emberek 40-50 éves fejjel tanulnak ki egy új szakmát, sajátítanak el egy új foglalkozást. Egyik évfolyamtársa mesélte, hogy az édesapja kiváló villanyszerelő volt 40 éves koráig. Majd ekkor úgy döntött, hogy orvos szeretne lenni. Nem az anyagiak miatt, sokkal inkább azért, mert vágyott arra, hogy embereket gyógyítson. Mindig is orvos szeretett volna lenni, de pályaválasztáskor nem volt rá lehetősége.  Negyven évesen beült az egyetemi előadó padsoraiba, és felnőtt fejjel szerzett orvosi diplomát.

Ma, ötvenhat évesen osztályvezető főorvos egy vidéki város klinikáján. Boldog, hogy végre az a munkája, amit mindig is szeretett volna csinálni.

Nem szokatlan, és nem egyedi az ő története. Náluk ez gyakorta megtörténik.

Én még hosszú ideig nem sok esélyt látok Magyarországon hasonlóra, de a világ számos helyén ez nem szokatlan.

Az emberek nem írják le magukat 40 felett, s persze őket sem írják le.

Meg kell találnod a Te motivációs erődet.

Mi az ami Téged arra ösztönöz, hogy tanulj? Hogy áldozatot hozz egy jobb élet reményében?