Miért hasznos a csoportos tanulás?
Általános felfogás szerint az ismeretszerzés normális
körülmények között egyéni munkát igényel. Bizonyos határok között ez így is
van. Azonban az ismeretek elmélyítéséhez nagy segítséget jelent a csoportos
témafeldolgozás, vagy a már megtanult anyag összefoglaló elmélyítése.
A csoportmunka legegyszerűbb és ezért leginkább
elterjedt formája nem új ismeret megszerzésére irányul, és nem is az új
ismeretek alkalmazását célozza, hanem egyszerűen azt próbálja előhozni a
tanulókból, amit már eleve tudnak.
A csoportos tanulásnak két formája létezik.
Az egyik, amikor a tanórán, csoportos
munkában kell feldolgozni egy anyagot, ill. elvégezni egy feladatot, a másik forma, amikor az otthoni önálló
tanulást ötvözzük a csoportos munkával, ill. otthon dolgozunk fel akár
egy önálló projektfeladatot (mai szóhasználatunkban egy tervet és annak
megvalósítását jelenti).
Nézzük először, hogy melyek is a csoportmunka előnyei
a csoporttagokra nézve:
- jelentős személyiségformáló
- értékrend alakító hatás
- együtt gondolkodás
- alkalmazkodás
- összefogás
- érvelés – meggyőzés
- inspiráció
- válaszelemek összeadódása
- egyik ötlet szüli a másikat
- a másik tiszteletben tartása, az eltérő gondolkodás elfogadása
- az összetartozás élményének személyes megtapasztalása
Lássuk ezeket az elemeket egyenként.
Jelentős személyiségformáló hatás: a csoporttagok
beszéde, viselkedése, tanuláshoz, adott tananyaghoz való viszonya hatással van
a csoport többi tagjára. A lelkesedés, a tudásszomj, a feladat elvégzéséhez való
viszonyulás ösztönző, cselekvésre késztető lehet.
Értékrend alakító hatás: az együtt
gondolkodás, az információ csere, több személy együttes kommunikációja segít a
saját értékrendünk kialakításába, a fontossági sorrend felépítésében.
Együtt gondolkodás: mely látókörünk bővülést,
ismereteink kiszélesedését hozhatja magával. Ha a csoporttagok kifejtik a
témával kapcsolatos gondolataikat, érzéseiket, tapasztalataikat, ez számunkra,
és a csoport tagjai számára is új ismeretek megszerzését jelenti. A témához
kapcsolódó egyéb ismeretek, tapasztalatok egymással történő megosztása
látókörünk bővülését eredményezi.
Alkalmazkodás: az együtt tanulás során megtanulunk
egymáshoz alkalmazkodni, türelmesnek lenni, kivárni a sorunkat. Tudnunk kell
türelmesnek lenni, még akkor is, ha láthatóan egy-egy okfejtés nem jár új
információszerzéssel. Későbbiekben ezt az alkalmazkodó képességet hasznosítani
tudjuk a munkahelyünkön, vagy a családunk körében.
Összefogás: együtt munkálkodás. Amit én nem tudok, azt tudja a
csoport másik, vagy harmadik tagja. Sőt lehet, hogy nálam sokkal alaposabban
sajátította el az ismereteit. Együtt 4-5 fő tudása összeadódik. Bár nem
ötszörösére növekszik, hiszen vannak bizonyos átfedések, mégis összességében több
tudás keletkezik az összefogás által.
Érvelés, meggyőzés: különösen akkor előnye ez a csoportos
munkának, amikor önálló véleményalkotás a feladat. Egyrészt a többiek érvelése
segítség ahhoz, hogy mi is bátran kifejtsük egy témával kapcsolatos véleményünket,
másrészt akár mi győzzünk meg másokat, akár ők győzzenek meg bennünket - egy
bizonyos dologgal kapcsolatban - mindannyiunk számára hasznos a téma sokoldalú feldolgozása. Fontos, hogy higgadtak és türelmesek legyünk
egymással. Így még a kulturált vitatkozás szabályait is elsajátíthatjuk.
Inspiráció: (valamilyen cselekedetre való késztetés, ösztönzés).
A csoportmunka során elhangzott új információk, ismeretek elindíthatnak bennünk
egy folyamatot, amely akár arra ösztönözhet, hogy a témának jobban járjunk
utána, akár egy új dolog, egy új ötlet megvalósítását tűzzük ki célul.
Válaszelemek összeadódása: ha egy téma
alapos feldolgozására kell koncentrálnunk, akkor a csoporttagok véleményei,
javaslatai együttesen alkotják majd a végeredményt. Mindenkinek lehet jó
javaslata, ésszerű elképzelése. Figyeljünk mindig nagyon egymásra. Néha egy
elejtett szó vagy mondat visz közel a megoldáshoz.
Egyik ötlet szüli a másikat: vannak dolgok,
amik nekünk eszünkbe sem jutnának, ha azonban mástól halljuk, egy új gondolati
folyamatot indítanak el bennünk, másokban. Ezek új ötleteket szülhetnek, melyek
további újabbakat és újabbakat.
A másik tiszteletben tartása, az eltérő gondolkodás elfogadása: erről már az előzőekben is szó esett. Tiszteljük meg a másikat azzal, hogy
végig hallgatjuk a mondandóját, anélkül, hogy közbevágnánk. Ehhez persze fontos
az, hogy mindenki röviden, tömören fejezze ki a véleményét, mondja el a
mondandóját. A terjengős beszéd azt eredményezi, hogy a hallgatónak elfogy a
türelme és elkezd lankadni a figyelme. Ha valakinek a véleménye eltér a
miénktől és úgy érezzük, hogy nekünk van igazunk, akkor kulturált módon
érveljünk. Próbáljuk bebizonyítani az igazunkat. Ha azonban másoknak más a
véleménye a témával kapcsolatban, akkor azt tartsuk tiszteletben. Ne vegyük
személyes sértésnek az ellenvéleményt.
Az összetartozás élményének megtapasztalása: azok a személyek, akik viszonylag gyakran tanulnak együtt, különleges
módon tapasztalják meg az összetartozás erejét. Tanulás után – hangsúlyozom,
hogy tanulás után, és nem előtte – beszélgethetünk más egyéb dologról is, mint
a tanulás. Család, gyerekek, munka. Amikor már személyessé válik ez a viszony,
jobban ismerjük egymás gondjait, esetleg örömeit, könnyebben fordulunk egymáshoz egy-egy
dologgal kapcsolatban. Barátságok is szövődhetnek a csoportos tanulás
eredményeként.
Hány fős csoportban célszerű dolgozni?
Véleményem szerint a 3-5 fős csoport lehet a
legideálisabb. Három főnél kevesebb már aligha nevezhető csoportnak, 5 fő
fölött viszont már nehézkessé válhat a csoportmunka. A hatékonyság rovására
megy a létszám növelése. 5 fő már tud többféle gondolatot, véleményt,
javaslatot képviselni, melyből kialakulhat egy jó végeredmény.
Kik legyenek a csoportban?
Miután a csoportot mi szervezzük, jogunk van olyan
személyeknek kiválasztása, akik számunkra szimpatikusak, akiknek a tudása
láthatóan szerteágazó, akik akarnak tanulni (nem a csoportot visszahúzni), akik
viszonylag közel laknak, vagy könnyen tudnak a megfelelő helyszínre eljutni…stb.
Hol legyen a csoportos tanulás helyszíne?
Fontos, hogy senkire ne erőltessünk rá semmit. Lehet
ezt úgy megszervezni, hogy mindig másnál, de lehet felajánlásos alapon. Fontos,
hogy megfelelő méretű helyiség álljon rendelkezésre, a körülmények legyenek
nyugodtak, csendesek. Ha nincs önként jelentkező, akkor az ötletgazda feladata
a csoport befogadása. Később úgy is lesz jelentkező, aki új helyszínt kínál fel
a közös tanuláshoz.
Az előnyöket és a körülményeket számba véve nézzük,
hogy mikor célszerű a csoportos tanulás?
Ha az anyagot már megtanultuk, vagy legalábbis foglalkoztunk vele.
Ha témazáróra, zh-ra készülünk.
Ha csoportosan feldolgozandó
feladatot kapunk.
Ha érettségire, államvizsgára készülünk...