Tanulási technikák: hogyan használjuk az agyunkat?

Ha komolyan elköteleztük magunkat a tanulás mellett, érdemes megismerkedni néhány fejlett tanulási technikával.

Ez az amiről sem az általános iskolában, sem a középiskolában, sem pedig a felsőoktatásban nem beszéltek. Minden pedagógus azt gondolta, és gondolja ma is: természetes, hogy ezt mindenki tudja.

Honnan is tudná egy első osztályos tanuló, hogyan jegyezze meg a betűket, hogyan lehet a leggyorsabban megtanulni olvasni, számolni, ha ezt neki senki nem magyarázza el? A pedagógus abban a biztos tudatban adta a házi feladatot, hogy a szülő majd úgy is segít. És a szülő honnan tudná? Hisz neki sem mondta el soha senki.

Mi van a napköziben? Fiam oldd meg a házi feladatot. Tanuld meg a leckét. Na de hogyan?

 

A többség ösztönösen próbálkozik mind a mai napig, több kevesebb sikerrel. A szerencsések találkoztak olyan igazi pedagógussal, aki időt szánt a tanulási technikák megismertetésére, azok gyakorlására. Vannak szülők is, akik szintén segítséget nyújtottak gyermekeiknek. Ők a kisebbség.

A többség semmilyen tanulási módszerrel nem találkozott tanulmányai során. Az általános iskolában nem tananyag, a középiskolában már evidens, hogy a diák mindezeket tudja (pedig néha még az olvasott szöveget sem érti), a felsőoktatásban pedig elvárás ezek ismerete.

 

Ebben a blogban keressük a választ arra, hogy mely tanulási technikák a leghatékonyabbak, melyekkel érhetünk el sikereket. A javasolt módszerek főként felnőttek tanulását segítik, de az ötletek egy része az általános és a középiskolás korosztálynak is hasznos lehet.

 

Lássuk!

 

Motiváljuk magunkat

Az előző blogbejegyzésekben erről már elég sokat írtam. Nem szeretnék az ismétlés hibájába esni, ezért a gondolatláncot tovább fűzöm.

Ha leülünk tanulni, érdemes néhány percet szánni arra, hogy átgondoljuk miért is vállaltuk a tanulást. Mit szeretnénk elérni vele. Elővehetjük a célok listáját, esetleg a képet, amely motivál bennünket. Arra azonban gondosan ügyeljünk, hogy ne kalandozzanak el a gondolataink. Csak érintőlegesen foglalkozzunk a célokkal. Annyira, hogy lökést adjon a tanulás megkezdéséhez.

Ha nem tudjuk, hogy mit akarunk, akkor a figyelmünk könnyebben elterelődik egyéb csábító dolgok irányába. 

W. Clement Stone szerint "Az ember csak azt tudja megvalósítani, amit elképzel." A célorientált felfogás bámulatos dolgokra veheti rá. Készüljön fel!

Gondolkodjunk pozitívan 

El kell hinni, hogy képesek vagyunk megtanulni bármit, ami a céljainkhoz közelebb visz. Csak olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyek ezt az irányt követik. Olvassuk olyan sikeres emberek életrajzi történeteit, akik életpályája minta lehet számunkra. 

Csak olyan emberekkel beszélgessünk, akik a mi oldalunkon állnak. Drukkolnak a sikerünkért. Negatív, lebeszélő embereket tartsuk távol magunktól. Még az oktatás során se hallgassuk meg azokat a "károgó" hallgatókat, akik a nehézségekről, a megoldhatatlan feladatokról beszélnek.

 

Emlékszem, középiskolás koromban sokszor hallottam a társaimtól, hogy az idegen nyelv tanulása milyen nehéz.  Én is addig ismételgettem, hogy ez nagyon nehéz, nekem pedig nincs nyelvérzékem, hogy magam is elhittem. Osztályzataim legfőképpen kettesekből álltak. Ma már tudom, hogy minden a fejben dől el, és a kimondott szónak milyen ereje van. Ezért nagyon igyekszem, hogy semmi negatív dolog ne hagyja el a számat, ne gátoljon egy rosszul megfogalmazott mondat céljaim elérésében. (Ma is küzdök a nyelvtanulással.)

A kitérő után nézzük

Hogyan szervezzük meg a napjainkat

 

Ez egy nagyon fontos téma, önálló blogbejegyzést érdemel, ezért holnap folytatjuk.

 

H.R. Ilona

Az időbeosztásról

 

Bevallom, hogy nekem is gyengém az idővel való gazdálkodás. Ezért is készítek rendszeresen időbeosztást. 

 

A mi szempontunkból most az a fontos, hogy miként tudjuk az életünket úgy átszervezni, hogy - minden eddigi  feladatunk mellett - beleférjen a tanulás otthon és az oktatási intézményben.

Számtalan dolog van, ami elvonja a figyelmünket a tanulásról, ezért ha elkészítjük az időbeosztásunkat, akkor annak betartásához szigorúan ragaszkodjunk. A 24 órát, vagy az alvást leszámítva, mondjuk 16 órát ne töltsük ki 100%-ig tartalommal. Kell, hogy legyen a napnak olyan időszaka, amikor a váratlan dolgokat meg tudjuk oldani, vagy csak egy kicsit ejtőzünk.

Az időbeosztást vessük papírra, és tartsuk is mindig szem előtt.

Készítsünk napi, heti, szükség esetén havi időbeosztást. A legfontosabb, hogy minden nap lássuk a teendőinket időrendben.

 

Kezdjük a napi beosztással. Mérjük fel azokat a teendőket, amelyeket minden nap el kell végezni. Miután felnőtteknek, családos személyeknek kívánunk segítséget nyújtani, tanácsaink is főként erre irányulnak, de nem haszontalan ez olyan személyeknek sem, akik még család nélkül, de már felnőttként tanulnak.

Szóval gyűjtsük össze a napi tennivalókat. Írjuk le, soroljuk időrendbe a feladatokat. Célszerű ezt egy olyan naptárba bevezetni, ahol a nap órákra van beosztva. Ha nincs ilyen naptárunk, akkor mi készítsünk olyan időbeosztást, ahol a felkelés időpontjától, a tervezett lefekvés időpontjáig minden órának külön sort készítünk.

Az időben kötött teendőket írjuk be először (munka, iskola, szülői értekezlet stb.) a listánkba, határidő naplónkba. Érdemes határidő naplót beszerezni (egészen olcsón is kapható már órára lebontott napló), meg fog térülni az ára.

 

A kötött teendők után be kell sorolni (ha van) a gyermekekkel kapcsolatos teendőket. Úgy, mint tanulás, beszélgetés, különórára vitel. Majd jöhet a háztartási munka (bevásárlás, főzés, vacsora, mosogatás, fűnyírás, kutya sétáltatás stb.). A háztartási munka az, amelyben lehet kompromisszumokat kötni. Egyrészt az időbeli ütemezésnél (pl. korábban legyen vacsora, egy héten csak kétszer, vagy egyszer porszívózunk...), másrészt megkérjük családunk tagjait, hogy egyes eddig általunk végzett feladatot vállaljanak át tőlünk. A kamasz gyermek vállalhatja a fűnyírást, kutya sétáltatást, esetleg a bevásárlást. Alkalmanként a férj/feleség is elkészítheti a vacsorát és el is mosogathat. Ne higgyük azt, hogy ezeket csak mi tudjuk megcsinálni. Máris felszabadul néhány óra, amit tanulásra tudunk fordítani.

Amennyiben családunk tagjai új feladatokat vállaltak a háztartási teendők területén, ezt is vessük papírra. Tegyük a lakásban látható helyre, főként olyan helyre javasolt, ahol még reggeli előtt el tudják olvasni. Javasolt a hűtőszekrényre, vagy az előszobai tükörre ragasztani. Így már reggel szembesülnek vele, hogy mit is kell elvégezniük délután. Nekünk pedig nem kell folyton emlékeztetni őket az ígéretikre. Elegendő egy öntapadós cédulára felírni. Porszívózás - Zsófi, vagy bevásárlás - Apa.

A legszerencsésebb, ha minden napra tervezünk be 1-2-3 óra tanulást. A folyamatos tanulás az egyik leghasznosabb dolog.

 

Igyekezzünk a tanulásra szánt időt ne a késő esti órákra tenni. Hajnalban lehet, késő este azonban már fáradtak vagyunk, akkor pedig könnyed elodázhatjuk a dolgot. Ideális lehet a tanulásra szánt idő a munkából hazajövetelt követő legalább 1 óra kikapcsolódás utánra ütemezni. Legyen ez vacsora előtt. Tele hassal ellankad a figyelem, a test az emésztésre koncentrál. Az agy vérellátása nem ideális ahhoz, hogy könnyen fogadjon be új információkat.

Testmozgás után hatékonyabbak vagyunk. Javaslom a mozgást, akár otthon a szobában, akár a szabadban pl. kutyát sétáltatva.

 Esetleg egy frissítő zuhany is jól jöhet a tanulás előtt.

Hangsúlyozom, hogy az időbeosztásunkhoz ragaszkodjunk. Minden teendőnél 5-10 perc csúszás, és máris elrepült a tanulásra szánt idő.

Heti időbeosztás

De erről majd legközelebb!

Sikeres időbeosztás készítést és betartást!

H.R. Ilona

A motivációról - befejezés

Az előző bejegyzésben eljutottunk odáig, hogy nagyon szerencsésnek mondhatod magad, miután te dönthetsz arról, hogy merre tovább. Mit is szeretnél tanulni? Van egy dédelgetett álmod, amiről még senkinek sem beszéltél, vagy egy olyan elképzelés, melyet már minden ismerősöddel megosztottál? Bármi is legyen, gondold végig, hogyan éreznéd magad, ha már az oklevél a zsebedben lenne. Milyen lenne abban a szakmában dolgozni? Képzeld el azt a munkahelyet, ahol dolgoznál. Képzeld magad a munkatársaid körében.

Milyen érzések kavarognak benned?

Békességed van a dologgal kapcsolatban? Nincsen görcs a gyomrodban? Örömmel álmodozol a megvalósulásról?

Ha így van akkor megtaláltad a kellő irányt, merre is indulj el. Kutakodj az interneten, ha ez nem megy, vedd igénybe szakember segítségét ahhoz, hogy megtaláld azt a megfelelő oktatási intézményt, ahol azt a szakmát képezik, azt a végzettséget nyújtják, amit te megálmodtál.

Meg van?

Akkor irány az intézmény titkársága, tanulmányi osztálya (bárminek is nevezik) ahol minden felvilágosítást meg kaphatsz a továbblépéshez.

 

Még egy fontos dolog.

Ha ez a képzés tandíjköteles, akkor elő kell teremteni hozzá a szükséges összeget. Na de honnan?

Érdeklődj a munkaügyi központban, vagy az önkormányzat szociális osztályán, hogy hol tudnál támogatást szerezni, esetleg pályázni. 

Bár én a hitelnek nagy ellensége vagyok, de ha semmi más megoldás nem jöhet szóba, akkor vedd igénybe. Végül is ez egy befektetés. Befektetés a jövődbe.

Sikeres keresgélést!

H.R. Ilona

A motivációról - folytatás

Az előzőekben már kifejtettem annak lehetőségét, hogy a szeptemberben induló képzésekbe való bekapcsolódás előtt vizsgáljuk meg jelen munkáltatónknál, hogy milyen a szakmai előmeneteli lehetőségünk. Mennyire számíthatunk arra, hogy támogatni fogják továbbtanulásunkat.

Most nézzük meg annak lehetőségét, mi van akkor, ha munkanélküliek vagyunk. Ha jelenleg nem dolgozunk, vagy talán még soha sem dolgoztunk. Van ugyan egy végzettségünk, egy szakmánk, de ezzel nem tudunk elhelyezkedni.

Át kell gondolni, hogy mely szakma az amelyre kellő rátermettséggel rendelkezünk. Mihez lenne kedvünk, tehetségünk.

Mind az előző esetben, mind jelen esetünkben szükség van motivációra. Valamire, ami arra ösztönöz bennünket, hogy újra az iskolapadba üljünk és kezdjünk el valami mást tanulni. Valami újat, valamit amit eddig nem ismertünk, de a szívünk mélyén vágytunk arra, hogy megismerjünk.

Mit szeretnénk elérni azzal, hogy tanulunk? Mi a hosszútávú, középtávú és rövidtávú célunk?

Szeretnénk hosszú távon egy szép családi házat, egy tágas lakást a város szívében, egy elektromos autót, amelyik 2,8 másodperc alatt gyorsul fel 100 km/óra sebességre (nem is olyan hihetetlen, még beszélünk róla).

Középtávon vennénk egy lakást hitel nélkül, vagy fel szeretnénk újítani a meglévő lakásunkat, de úgy igazán fullosan. Lecserélnénk a 10 éves Opelünket egy Lexusra.

Rövid távon szeretnénk megszabadulni az adósságainktól. Szeretnénk, ha több időt tölthetnénk a családtagjainkkal, vagy, hogy ne kelljen "garasoskodnunk" minden nap. Ha bemegyünk egy divatáru boltba, akkor ne az legyen az első, hogy megnézzük az árcédulát. Megtehessük, hogy kedvünkre válogathassunk a ruhák, cipők között, és ezek árait csak a pénztárnál fizetéskor ismerjük meg, és ne kapkodjunk hirtelen levegő után a blokkon szereplő összeg láttán.

Ezek mind lehetetlennek tűnnek számodra? De vajon miért? Szegénységbe születtél, a szüleid  és a nagyszüleid is mindig szegények voltak? Nekik sem sikerült kilépni a szegénységből, ezért neked sem fog sikerülni? Miért ne lehetnél te a kivétel? Ma már semmi sem lehetetlen.

Ma olvastam egy fiatal emberről akit Mata Rimacnak hívnak. Horvát származású, a középiskolában közepes tanuló volt. Végzős diákként záró feladatként ő egy olyan kesztyűt készített, ami helyettesíti a számítógépnél az egeret és a billentyűzetet. A műszaki tanára olyan ötletesnek tartotta ezt a művet, hogy benevezte egy szakmai versenyre, amelyet meg is nyert. Majd pedig hazáját ő képviselte egy nemzetközi technológiai versenyen. Sok nehézségen kellett keresztül mennie, de ma saját cége van (Rimac  Automobil), ahol 100 főt foglalkoztat. Ő kísérletezte ki, gyártotta le minden alkatrészével együtt az 1088 lóereős Concept One nevű elektromos autót. A "Ferrari -gyilkos" autó 2,8 mp alatt gyorsul fel 100km/óra sebességre, 325 km/óra a végsebessége, és egy töltéssel 330 km-t tud megtenni. Akkumlátorainak teljesítménye 92 KW.

Hangsúlyozom, hogy nem volt kiugróan tehetséges, ellenben rendkívül kitartó. Hitt abban amit csinált. Bármilyen nehézség jött is az életében (mert persze, hogy jött), küzdött, kereste a megoldásokat, és persze meg is találta.

Szerencsés volt? Nem hinném. De hitt abban amit csinált. Mindent meg is tett annak érdekében, hogy a célja megvalósuljon.

Ez a kis kitérő azért volt, hogy lássad, ma is bármi elérhető, ha kitartóan küzdünk érte.

Cél nélkül azonban könnyen meghátrálhatunk. Ha nem lebeg a szemünk előtt a cél, ha nem látjuk az a gyönyörű házat, autót...stb, akkor könnyen fogjuk azt mondani, hogy ez nekem túl nehéz. Nem megy a fejembe, nem tudom megérteni, megjegyezni.

Kötelezd el magadat a célod mellett. Válassz egy képet, amilyen házat szeretnél, vagy rajzold le. Tedd látható helyre. Soha ne téveszd szem elől.

Ha mások meg tudták csinálni, akkor te is képes vagy rá.

Ha meg vannak a célok, akkor kezdj el kutakodni a tanulás irányába.

Hátrányos helyzetben vagy, mert senki nem finanszírozza a tanulásodat (de hátha mégis, erről majd később).

Előnyös helyzetben vagy, mert te döntöd el, hogy merre indulj el. 

Mit szeretnél tanulni?

A motivációról

Uborka szezon van az oktatás területén. Aki él és mozog, most kipiheni az egész tanév fáradalmait. Túl a felvételiken, a záróvizsgákon. Az érintettek már tudják, hogy mely oktatási intézményben kezdik/folytatják tanulmányaikat szeptemberben.

Ne felejtsük el, hogy egyes intézményekben van pótfelvételire lehetőség. Nem telt be még a létszámkeret, vagy késve kapott az oktatási intézmény engedélyt egy-egy újabb szak indítására.

Éppen ezért célszerű utána nézni, hol vannak még szabad helyek, lehetőség pót jelentkezésre. Ha megérett az elhatározás tanulással kapcsolatban, akkor ne habozzunk, nézzünk utána, hol kezdhetnénk egy új szakma elsajátításába. Egy évet nyerhetünk, ha elég gyorsak vagyunk. És ki tudja, indul-e az általunk választott szak jövőre?

 

Jelentkezés előtt gondoljuk át még egyszer miért is szeretnénk tanulni.

 

Meglévő szakmánkban szeretnénk tovább képezni magunkat.

1.  Van egy szakmunkás bizonyítványunk, de szeretnénk leérettségizni.

2. Van egy szakmánk, egy érettségink, de szeretnénk egy emelt szintű képzéssel felsőfokú szakképesítést szerezni.

3. Van egy szakmánk, érettségink, felsőfokú szakképesítésünk, és diplomát szeretnénk szerezni.

Milyen lehetőségünk van jelenlegi munkahelyünkön arra, hogy a ranglétra következő fokára lépjünk? Milyen az előmeneteli lehetőség? A munkatársak közül hány főnek van már meg az általunk áhított végzettség? Mi az esély arra, hogy a bizonyítvány megszerzését követően bennünket emelnek ki, vagy belátható időn belül kapunk-e lehetőséget arra, hogy egy magasabb pozícióban bizonyítsuk tudásunkat, rátermettségünket?

 

Mit szólna a főnökünk ahhoz, hogy tovább szeretnénk tanulni? Jó esetben boldogan üdvözölné döntésünket, s támogatásáról biztosítana, mind a tandíj fizetéssel, mind pedig a munkaidő kedvezménnyel kapcsolatban. Időben puhatolózzunk! 

Tudjuk meg, hogy szűkebb környezetünkben van-e már olyan személy, akit a munkáltató iskolázott be, akinek támogatja a továbbtanulását. Ha nincs ilyen személy, akkor jó eséllyel indulunk a csatába. Mert ez ma már csata. A munkáltatók - kevés kivételtől eltekintve - nem szívesen támogatják dolgozóik továbbtanulását. Nem éri meg ez akkor, amikor a munkaerőpiacon hasonló végzettségűek sokasága található.

 

Győzzük meg felettesünket arról, hogy érdemes befektetni a taníttatásunkba. 

Mert mi már gyakorlott szakemberek vagyunk. Szorgalmasak vagyunk, bizonyítottuk elkötelezettségünket a cég mellett. Nem kell bennünket betanítani. A jövőnket a végzettség megszerzését követően is a cégnél képzeljük el. Jó munkatársak vagyunk. Nem vagyunk összeférhetetlenek. Szavahihető munkaerőnek számítunk, aki nehéz helyzetekben sem hagyja cserben munkáltatóját.

Ha ez tényleg így is van, akkor van mivel érvelnünk a főnökünk felé. Remélhetjük, hogy támogatja elképzeléseinket.

 

Ha azonban a felettesünkkel nem vagyunk egy hullámhosszon, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a képzésre történő jelentkezés előtt keressünk-e inkább egy új munkahelyet, ahol eleve tisztáznánk a továbbtanulással kapcsolatos elképzeléseinket...

 

folytatjuk