Felnőtt fejjel tanulni!

        Felnőtt fejjel tanulni

A tanulás mikéntjével és "hogyanjával" leggyakrabban iskoláskorú gyermekek kapcsán foglalkozunk. Ez rendben is van, hiszen az általános- és a középiskola ideje alatt fontos téma ez a családok számára. Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke könnyen, gyorsan vegye az akadályokat, és lehetőség szerint jó eredmény kerüljön a bizonyítványába.

Nem így van ez felnőttkorban.

Ha az embernek már van családja, a tanulás szükségessége nem olyan egyértelmű, a megvalósításáról nem is beszélve.

Időbe telik, mire megérlelődik a gondolat egy felnőtt fejében a tanulás szükségességét illetően.  Előzőleg írtam már néhány blog bejegyzést, hogy mennyire fontos a cél kijelölése, a motiváció.

Ha ezek meg vannak, és már döntés született a tanulás szükségességével kapcsolatban, akkor egy nehéz, de rendkívül fontos feladat az, hogy eldöntsük  mit is tanuljunk? Mi visz közelebb a célunk eléréséhez.

Akinek van munkahelye célszerű, hogy a munkájának, végzettségének megfelelő területen tanuljon tovább, ha látható  a munkakörünkből való feljebb lépés lehetősége. Jól át kell gondolni, milyen lehetőségek vannak ezen a területen.

Célszerű a közvetlen felettesünket is bevonni a döntésbe négy ok miatt.

Az első az, hogy ténylegesen van-e esély a munkahelyi ranglétrán való feljebb jutásra?

A  második, hogy milyen irányba történjen a továbbtanulás (ha ez egyébként nem egyértelmű)? Érettségi, szakmunkásképző, OKJ-s tanfolyam, felsőfokú szakképesítés, diploma megszerzése legyen-e a cél?

A harmadik  ok pedig az, ha tovább szeretnénk tanulni, akkor valószínűleg az oktatás egy része a munkaidőnkbe is benyúlik. Mindenképpen szükséges a főnökünknek a beleegyezése, segítsége ahhoz, hogy biztonsággal bele merjünk vágni a képzésbe. Ne fordulhasson elő, hogy pont akkor kelljen túlórázni, amikor ZH-t írunk, vagy egy fontos vizsgára készülünk.

A negyedik és egyáltalán nem elhanyagolható ok pedig az, hogy munkahelyünk anyagilag tudja-e támogatni továbbtanulásunkat. Tud-e, s ha igen mennyiben tud a költségekhez hozzájárulni?

Feltételezve főnökünk pozitív hozzáállását, segítőkészségét, akkor már tudjuk, hogy milyen típusú képzésre van szükségünk. Meg kell keresni az általunk kiválasztott képzés helyét. Fontos, hogy ha lehet ne kelljen sokat utazni, ne kelljen szállást igénybe venni, mert ezek komoly összegeket emésztenek fel a képzés során. Sok időt és energiát vesznek el drága időnkből, családunktól.

Ma az internet világában szinte minden információ rendelkezésre áll a világhálón. A Google keresőjébe beírva a képzés elnevezését, szinte mindent megtudhatunk ezzel kapcsolatban.

Indulhat a jelentkezési folyamat.

Most az ideális állapotot vázoltam fel. Van munkahely, megértő és segítőkész főnök, aki anyagilag is támogatja a képzést. Lehetőséget kínál a szakmai előmenetelre, amennyiben a szükséges bizonyítványt fel tudjuk mutatni.

De mi van akkor, ha nincs munkahelyünk? Ha GYES-en vagyunk…stb?

Akkor bizonyos szempontból könnyebb helyzetben vagyunk, mert végre átgondolhatjuk, hogy milyen munkához is van igazán kedvünk. Mit szeretnénk csinálni a jövőben? Mihez van tehetségünk, amihez egy tanulási folyamatra van szükség.

További előny, hogy van időnk, ami drága kincs. Ezt az időt magunk osztjuk be. Nem kell engedélyeztetni a főnökkel, sőt (ha van főnökünk) tudnia sem kell róla.

Hátrány azonban az, hogy a képzés teljes költségét magunknak kell finanszírozni.

Itt figyelembe kell venni a tandíjat, a könyvek, jegyzetek árát, az esetleges utiköltséget, szállásköltséget, vizsgadíjat (ha van ilyen). 

Azt is célszerű megvizsgálni, hogy a regionális munkaügyi kirendeltség támogat-e olyan képzést, amire nekünk szükségünk van, illetve van-e lehetőség a költségekre pályázni?

Egy a sok közül: http://palyazatportal.hu/

Tudom, hogy még mindig nem a tanulási technikákról beszéltünk, de gondolom, hogy nem haszontalan információkról esett szó az eddigiekben sem.

Tovább fogunk lépni, a tanulási módszerekről is részletesen lesz majd szó az elkövetkező írásokban.

Addig is kívánom, hogy szülessen jó döntés, és legyen mellé főnöki támogatás.

Legközelebb arról írok, hogy hogyan tudjuk megnyerni családtagjainkat az ügynek.

Addig is jó elmélkedést, döntést kívánok!

                                                                                                                                             HRI

Térjünk végre a lényegre

                      

     

Térjünk végre a lényegre!

Milyen gyakran halljuk ezt a felszólítást! Térjünk végre a lényegre! Nincs időnk. Nem akarunk olyan információkat meghallgatni, amelyek nem visznek közel a megismeréshez. De honnan lehet tudni, hogy mely információ visz közelebb a számunkra fontos és lényeges dolgok megismeréséhez?

Hosszú évekig én sem voltam az a nyugodt típus, aki megvárja, hogy a partner elkezdi mondandóját „ Ádámtól  és Évától”, azután majd csak egyszer a lényegre tér. (Az életkorom emelkedésével arányosan már az én türelmem is növekszik.)

De ki mondja meg mi a lényeg?

Nem lehet az utat kikerülni, és rögtön átszakítani a célszalagot. A távfutónak is végig kell futnia a távot ahhoz, hogy beérjen a célba.

Sokan pedig azt gondolják, hogy ez kikerülhető.

                                                                                             

Nem! Sajnos nem! Végig kell csinálni. Ahhoz, hogy célba érjünk, végig kell járnunk egy utat.

Ezért is érdemes végighallgatni beszélgetőpartnerünket, ha egy számunkra fontos témában vagyunk kíváncsiak a véleményére. Ki tudja?  Az információáradat során esetleg hallunk valami olyat, ami hasznos, ami nekünk is segít abban, hogy  közelebb jussunk  a célhoz.
Persze most nem arra gondolok, hogy mindenkit mindig hallgassunk végig.

Először is nem kell mindig mindenkit végighallgatni. Finoman felhívhatjuk beszélgetőpartnerünk figyelmét egy közelgő megbeszélés időpontjára, vagy egy számunkra rövidesen kezdődő eseményre. Ezzel máris jeleztük számára, hogy kevés az időnk és jó lenne, ha a lényegre térne.

Másodszor a mindenkire tenném a hangsúlyt. Parttalan csevegésre, értelmetlen semmit mondásra soha ne legyen időnk. Ha megengedjük, hogy bárki is időt raboljon tőlünk, az az életünket rabolja. Az időnk a mi életünk. Ez visz közelebb a céljaink eléréséhez. Ha elfecséreljük drága időnket semmitmondó, üres fecsegésekre, akkor nem marad energiánk a lényegre, a célra, az útra, amely a célhoz elvezet.

Tehát ne sürgessünk senkit, aki számunkra fontos információval rendelkezik, mert lehet, hogy így a lényeget fogjuk elveszíteni, azon fogunk átlépni.

A lényegre törés, a sietség, a türelmetlenség miatt  gondoljuk azt, hogy egy könyv olvasásának megkezdésekor kidobott idő elolvasni az előszót, vagy az ajánlót. Aki ezeknek elolvasását elmulasztja, nagy hibát követ el.

Sok fontos információ tudható meg a könyvről, annak szerzőjéről, életéről e pár oldal elolvasása által. Még az is előfordulhat, hogy itt gondoljuk meg magunkat, és döntünk úgy, hogy nem fecséreljük el drága időnket a könyv elolvasására, hiszen a címe alapján egészen mást képzeltünk el a könyv tartalmáról.

Tehát az első két fontos információ tanulási technikák elsajátítása kapcsán:

1.       Türelem! Legyél türelmes hallgató! Ismerd meg olyan emberek történeteit, akik segíthetnek Neked céljaid elérésében.

2.       Az általunk elolvasni kívánt könyv ismertetőjét, előszavát, ajánlóját mindig olvassuk el. Időt takaríthatunk meg vele, új információra tehetünk szert. Olyan információra, ami számunkra   fontos lehet, de a könyv ezt nem tartalmazza.

Meg is van az első két fontos információ a tanulási technikák területén.

                                                                             

                                                                                                                                  HRI