Térjünk végre a lényegre

                      

     

Térjünk végre a lényegre!

Milyen gyakran halljuk ezt a felszólítást! Térjünk végre a lényegre! Nincs időnk. Nem akarunk olyan információkat meghallgatni, amelyek nem visznek közel a megismeréshez. De honnan lehet tudni, hogy mely információ visz közelebb a számunkra fontos és lényeges dolgok megismeréséhez?

Hosszú évekig én sem voltam az a nyugodt típus, aki megvárja, hogy a partner elkezdi mondandóját „ Ádámtól  és Évától”, azután majd csak egyszer a lényegre tér. (Az életkorom emelkedésével arányosan már az én türelmem is növekszik.)

De ki mondja meg mi a lényeg?

Nem lehet az utat kikerülni, és rögtön átszakítani a célszalagot. A távfutónak is végig kell futnia a távot ahhoz, hogy beérjen a célba.

Sokan pedig azt gondolják, hogy ez kikerülhető.

                                                                                             

Nem! Sajnos nem! Végig kell csinálni. Ahhoz, hogy célba érjünk, végig kell járnunk egy utat.

Ezért is érdemes végighallgatni beszélgetőpartnerünket, ha egy számunkra fontos témában vagyunk kíváncsiak a véleményére. Ki tudja?  Az információáradat során esetleg hallunk valami olyat, ami hasznos, ami nekünk is segít abban, hogy  közelebb jussunk  a célhoz.
Persze most nem arra gondolok, hogy mindenkit mindig hallgassunk végig.

Először is nem kell mindig mindenkit végighallgatni. Finoman felhívhatjuk beszélgetőpartnerünk figyelmét egy közelgő megbeszélés időpontjára, vagy egy számunkra rövidesen kezdődő eseményre. Ezzel máris jeleztük számára, hogy kevés az időnk és jó lenne, ha a lényegre térne.

Másodszor a mindenkire tenném a hangsúlyt. Parttalan csevegésre, értelmetlen semmit mondásra soha ne legyen időnk. Ha megengedjük, hogy bárki is időt raboljon tőlünk, az az életünket rabolja. Az időnk a mi életünk. Ez visz közelebb a céljaink eléréséhez. Ha elfecséreljük drága időnket semmitmondó, üres fecsegésekre, akkor nem marad energiánk a lényegre, a célra, az útra, amely a célhoz elvezet.

Tehát ne sürgessünk senkit, aki számunkra fontos információval rendelkezik, mert lehet, hogy így a lényeget fogjuk elveszíteni, azon fogunk átlépni.

A lényegre törés, a sietség, a türelmetlenség miatt  gondoljuk azt, hogy egy könyv olvasásának megkezdésekor kidobott idő elolvasni az előszót, vagy az ajánlót. Aki ezeknek elolvasását elmulasztja, nagy hibát követ el.

Sok fontos információ tudható meg a könyvről, annak szerzőjéről, életéről e pár oldal elolvasása által. Még az is előfordulhat, hogy itt gondoljuk meg magunkat, és döntünk úgy, hogy nem fecséreljük el drága időnket a könyv elolvasására, hiszen a címe alapján egészen mást képzeltünk el a könyv tartalmáról.

Tehát az első két fontos információ tanulási technikák elsajátítása kapcsán:

1.       Türelem! Legyél türelmes hallgató! Ismerd meg olyan emberek történeteit, akik segíthetnek Neked céljaid elérésében.

2.       Az általunk elolvasni kívánt könyv ismertetőjét, előszavát, ajánlóját mindig olvassuk el. Időt takaríthatunk meg vele, új információra tehetünk szert. Olyan információra, ami számunkra   fontos lehet, de a könyv ezt nem tartalmazza.

Meg is van az első két fontos információ a tanulási technikák területén.

                                                                             

                                                                                                                                  HRI