Honnan tudhatnám, nekem mit kell tanulni?
Ez egy nagyon fontos eldöntendő kérdés. Érdemes időt szánni arra, hogy a témát alaposan körbejárjuk.
Először célszerű elemezni a jelen helyzetünket:
- Jelenlegi szakmánkban jól érezzük magunkat?
- Van egy igazán jó munkahelyünk, ahol azt csinálhatjuk ami kedvünkre való?
- A főnökünk megbecsül bennünket?
- Van a vállalati hierarchiában feljebb lépési lehetőségünk?
- A jövőben is ezt szeretnénk csinálni? Még 15-20-25 évig?
- Jó a munkaidő beosztásunk?
(Csak néhány a fontosabb kérdések közül.)
Nézzük meg az első kérdésre a választ.
Tényleg jól érezzük magunkat a jelenlegi szakmánkban? Ha azt látjuk, hogy ez egy olyan szakma, ahol van fejlődési, megújulási lehetőség, ahol a világ fejlődése szakmánk fejlődését is magával hozza, ahol mindig érdekes és izgalmas a munka, akkor jó helyen vagyunk.
Ha a kérdésre a válasz nemleges. Ha nem érezzük jól magunkat a szakmánkban, ha soha sem erre vágytunk, akkor érdemes szakmát váltani. Keresni egy nekünk tetsző, megfelelő új szakmát.
A következő kérdés az, hogy jó helyen vagyunk-e? Jó a munkahelyünk? Azt, és úgy csinálhatjuk, ami a kedvünkre való? Ha igen, akkor ez megerősítés számunkra. Bele tartozunk abba a közel 30%-kos körbe, akik álmaik munkahelyén dolgoznak.
Néhány fontos dolgot azonban ekkor is célszerű megvizsgálni. Például azt, hogy mennyire fejlődik a munkahelyünk. A mai válságos időszakban tud-e növekedést produkálni, vagy csak vegetál, tartja a megszerzett szintet, netán a piacon már nem igazán jegyzik, folyamatosan szűnnek meg szakterületek a cégnél. Elkezdődtek az elbocsájtások.
Ilyen esetben mindenki reménykedik, hogy őrá mindig szükség lesz a cégnél, de ne feledjük: nincs pótolhatatlan ember. Ma van munka, holnap egy "elbocsájtó szép üzenet" és máris az utcán vagyunk.
Az utóbbi időben több olyan személlyel beszéltem, akit egyik napról a másikra küldtek el. Előzőleg semmilyen jel nem mutatott arra, hogy ez be fog következni.
Tehát, ha a cégnél nincs minden rendben, akkor szintén felvetődik a tanulás szükségessége. Ha maradunk, s elégedettek vagyunk, velünk is elégedettek, akkor díjazni fogják azt, hogy szakmailag fejlődni kívánunk. Fontosak leszünk a cég számára. Ha mégis menni kell, akkor szakmailag többet tudunk felmutatni, ezért a munkaerő piacon könnyebben találunk állást.
A főnökünk megbecsül bennünket? De őszintén! Hallottuk már egyszer is tőle dicséretet? Legalább egy évben egyszer már elbeszélgetett velünk a jövőnkről terveikről, terveinkről? Rendszeresen kapunk jutalmat, fizetésemelést? A munkatársainkéhoz képest hogyan alakul a bérünk, éves prémiumunk?
Ha kérdésekre adott válaszok pozitívak, akkor ez megerősítés számunkra. Igen, jó helyen vagyunk. Érdemes továbbképezni magunkat, hogy magasan kvalifikált munkaerőnek számítsunk. A munkáltató sok esetben díjazza, ha a munkavállaló önszántából tanul tovább, képzi magát. Bizalmat szavazhatnak számunkra.
Ha nem érezzük a megbecsülést, akkor is fontos, hogy képezzük tovább magunkat, hiszen akkor nekünk kell keresni egy olyan munkáltatót, aki majd értékeli jól végzett munkánkat, pozitív hozzáállásunkat.
Tételezzük fel, hogy egy jól fejlődő munkahelyen dolgozunk. Megbecsülik a munkánkat.
Van a vállalati ranglétrán feljebb lépési lehetőségünk?
Nézzük meg, hogy ki a felettesünk, őt mikor nevezték ki, számára van-e realitása magasabb beosztásba történő kinevezésnek? A válaszok tükrében könnyen megállapítható, hogy nekünk milyenek az esélyeink.
Ha a tanulást, a továbbképzést választjuk, akkor van esélyünk a munkahelyi ranglétrán akár a jelenlegi főnökünk fölé is kerülni.
Ha nem, akkor pályázhatunk cégnél meghirdetett állás - akár vezetői beosztás - betöltésére.
Mindenképpen hasznos tanulni.
Folytatjuk!
H.R. Ilona
Inkább készíts heti időbeosztást!
Nem mondok újat azzal, hogy naponta annyi információ ér bennünket, amennyi már szinte feldolgozhatatlan.
Ezért fontos szelektálni.
Jól át kell gondolni, mely információkra van feltétlen szükségünk, melyek azok, amelyek nélkül meg vagyunk. Persze ha újságírással foglalkozunk, akkor fontos, hogy képben legyünk. Egy átlag ember azonban nem feltétlenül kell, hogy minden fontos és kevésbé fontos történésről naponta tudomást szerezzen.
Először is döntsük el, hogy mennyi időt szánunk információszerzésre. A következő, hogy honnan szerezzük be ezeket. Nem kell minden hírportálon minden megjelent új cikket elolvasni. Ha eldöntöttük, hogy mennyi időt szeretnénk szánni informálódásra, akkor ezt már be tudjuk illeszteni a heti időbeosztásunkba.
Nem javaslom, hogy a napot a Facebookon való szörfözéssel kezdjünk. Nagyon veszélyes és időigényes. Könnyen ott ragadunk. Ha a fontosabb üzeneteink oda érkeznek, akkor reggel megnyithatjuk ezt az oldalt, de döntsük el, hogy csak az üzeneteket olvassuk el, minden mást csak akkor, ha a heti időbeosztásba erre lehetőségünk van. Nem kell minden eseményről tudni, vagy ha igen, akkor ennek keressük az egyszerűbb módját.
Én például politikai témában gyorsan és hatékonyan a férjemtől informálódok. Az ő munkahelyén egész nap szól a rádió. Minden fontos eseményről tud. Velem pedig vacsora közben csak a legfontosabbakat osztja meg. Ezért én erre már nem szánok külön időt.
Veszélyes időrabló a Facebook, az internet. Önkorlátozásra van szükségünk ahhoz, hogy ne rabolja el a drága időnket. Többféle módszert javaslok.
1. Naponta fél órát (ne többet) szánj arra, hogy elolvasod a Facebook üzeneteidet, és megválaszolod azokat.
2. Heti 2 óránál többet ne tölts a céltalan szörfözéssel.
3. A család érdekében szombaton és vasárnap ne kapcsold be a számítógépet. Aki hét végén ír neked, a válasszal ő is tud hétfő reggelig várni.
Ne engedd, hogy az internet döntse el az időbeosztásodat. TE döntsd el, hogy mennyi időt adsz neki az életedből, a családod életéből. Akár azt meg is oszthatod az oldaladon, hogy nem azért nem olvasol és lájkolsz minden posztot, mert nem érdekel, hanem mert nem fér bele az idődbe.
Legkésőbb pénteken készítsd el a következő heti időbeosztásodat. Az állandó időpontokat (pl. munka, iskola, óvoda, edzés...stb) írd be először a megfelelő rublikába. Készíts listát azokról a teendőkről, amelyek nincsenek konkrét időhöz kötve, de mindenképpen naponta elvégzendők. Ezeket is jegyezd fel a naptáradba. Majd következnek azok a feladatok, amelyek hetente 1-2 alkalommal fordulnak elő. Látható a naptáradban, hogy hol van még szabad hely, próbáld meg arányosan elosztani a teendőket, hogy a napi leterheltség viszonylag arányos legyen.
Szombat vasárnapra csak olyan teendőt tervezz be, amely a családdal ill. a tanulással kapcsolatos. Ne érezze a házastársad, ne érezzék a gyermekeid, hogy azért, mert tanulsz rájuk már nem jut idő. Esténként 1-2 órát szánj a velük való együttlétre. Vacsora, lecke kikérdezés, beszélgetés.
Ha valamit csinálsz, azt 100%-kos hatékonysággal végezd, ne oszd meg a figyelmedet, mert akkor bármivel is foglalkozol, nem sok értelme lesz a munkának.
A heti időbeosztást próbáld is betartani. Nem kell lelkiismeret furdalásnak lenni, ha valami a tervezetthez képest másként alakul. Arra azonban ügyelni kell, ha valami elmarad, valami előrébb kerül, az ne a tanulás rovására történjen.
Első ránézésre a naptárba bejegyzett teendőnk annyi, hogy láthatóan ebbe a tanulás már nem fér bele. Ilyenkor kell a motiváció.
Mi a célom? Van lehetőségem ezt tanulás nélkül is elérni? Ha igen, az remek. Ha nem, akkor bizony a napi időbeosztásnál leírtak szerint kell eljárni. Szelektálni, segítséget kérni, önkorlátozást bevezetni (internet).
A heti időbeosztás különösen fontos vizsgaidőszakban, hiszen akkor még több időre van szükségünk a tanuláshoz.
