A motivációról

Uborka szezon van az oktatás területén. Aki él és mozog, most kipiheni az egész tanév fáradalmait. Túl a felvételiken, a záróvizsgákon. Az érintettek már tudják, hogy mely oktatási intézményben kezdik/folytatják tanulmányaikat szeptemberben.

Ne felejtsük el, hogy egyes intézményekben van pótfelvételire lehetőség. Nem telt be még a létszámkeret, vagy késve kapott az oktatási intézmény engedélyt egy-egy újabb szak indítására.

Éppen ezért célszerű utána nézni, hol vannak még szabad helyek, lehetőség pót jelentkezésre. Ha megérett az elhatározás tanulással kapcsolatban, akkor ne habozzunk, nézzünk utána, hol kezdhetnénk egy új szakma elsajátításába. Egy évet nyerhetünk, ha elég gyorsak vagyunk. És ki tudja, indul-e az általunk választott szak jövőre?

 

Jelentkezés előtt gondoljuk át még egyszer miért is szeretnénk tanulni.

 

Meglévő szakmánkban szeretnénk tovább képezni magunkat.

1.  Van egy szakmunkás bizonyítványunk, de szeretnénk leérettségizni.

2. Van egy szakmánk, egy érettségink, de szeretnénk egy emelt szintű képzéssel felsőfokú szakképesítést szerezni.

3. Van egy szakmánk, érettségink, felsőfokú szakképesítésünk, és diplomát szeretnénk szerezni.

Milyen lehetőségünk van jelenlegi munkahelyünkön arra, hogy a ranglétra következő fokára lépjünk? Milyen az előmeneteli lehetőség? A munkatársak közül hány főnek van már meg az általunk áhított végzettség? Mi az esély arra, hogy a bizonyítvány megszerzését követően bennünket emelnek ki, vagy belátható időn belül kapunk-e lehetőséget arra, hogy egy magasabb pozícióban bizonyítsuk tudásunkat, rátermettségünket?

 

Mit szólna a főnökünk ahhoz, hogy tovább szeretnénk tanulni? Jó esetben boldogan üdvözölné döntésünket, s támogatásáról biztosítana, mind a tandíj fizetéssel, mind pedig a munkaidő kedvezménnyel kapcsolatban. Időben puhatolózzunk! 

Tudjuk meg, hogy szűkebb környezetünkben van-e már olyan személy, akit a munkáltató iskolázott be, akinek támogatja a továbbtanulását. Ha nincs ilyen személy, akkor jó eséllyel indulunk a csatába. Mert ez ma már csata. A munkáltatók - kevés kivételtől eltekintve - nem szívesen támogatják dolgozóik továbbtanulását. Nem éri meg ez akkor, amikor a munkaerőpiacon hasonló végzettségűek sokasága található.

 

Győzzük meg felettesünket arról, hogy érdemes befektetni a taníttatásunkba. 

Mert mi már gyakorlott szakemberek vagyunk. Szorgalmasak vagyunk, bizonyítottuk elkötelezettségünket a cég mellett. Nem kell bennünket betanítani. A jövőnket a végzettség megszerzését követően is a cégnél képzeljük el. Jó munkatársak vagyunk. Nem vagyunk összeférhetetlenek. Szavahihető munkaerőnek számítunk, aki nehéz helyzetekben sem hagyja cserben munkáltatóját.

Ha ez tényleg így is van, akkor van mivel érvelnünk a főnökünk felé. Remélhetjük, hogy támogatja elképzeléseinket.

 

Ha azonban a felettesünkkel nem vagyunk egy hullámhosszon, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a képzésre történő jelentkezés előtt keressünk-e inkább egy új munkahelyet, ahol eleve tisztáznánk a továbbtanulással kapcsolatos elképzeléseinket...

 

folytatjuk