Egy igaz történet

Miért szeretne Kati megváltozni?

Egy igaz történet

I.

            Amikor Katival közölte a férje, hogy el kívánja hagyni, nem omlott össze. Sokan az ő helyében biztosan ezt tették volna. Kis hazánkban különösen divat összeomlani, magunkat sajnáltatni.  A partnerünkkel szemben mindent elkövetni, hogy az egész világ gyűlölje meg. Rekessze ki. Tegye lehetetlenné az életét. De legalább is rekesszék ki a társadalomból.

            Kati nem így gondolta. Természetesen az első reakciója neki sem az örömrivalgás volt. Átgondolta eddigi életét. A holtomiglan-holtodiglan kimondásakor komolyan gondolta a férje a fogadalmat? És ő?

Visszagondolva, higgadtan, elhagyottan, meg kellett állapítania, hogy annyira váratlanul érte, mikor Miklós megkérte a kezét, hogy nagyobb volt az öröm a szívében, mint az a biztos megérzés, hogy neki már férjhez kell mennie. Ha eljött is az idő, akkor Miklós lenne az igazi?

            Hányszor, de hányszor hallotta már az unalomig ismételgetett mondást, hogy „a dolgok soha sem véletlenül történnek”… „Mindig mindennek oka van”! Ennek a mostani helyzetnek vajon mi volt az oka?

Őszinte volt az anyakönyvvezető előtt kimondott igen?

Jelen állapotában sokkal nagyobb haragot érzett Miklós irányába, sem mint, hogy higgadtan és őszintén tudjon erre a kérdésre válaszolni. Fiatal volt, sokkal fiatalabb, mint Miklós. Csinos, szép arcú, akiért a férfiak bolondulnak. Nem volt akkor fontosabb számára, mint hogy ezt az állapotot hosszú távon fenntartsa. Miklós érett férfi. Saját lakással, egy komoly egzisztenciális háttérrel.

            Milyen lehet ez a Réka, akiért őt el kívánja hagyni?

Azon a bizonyos napon, - amikor a férje bejelentette, szándékát -, sokkal erősebb volt benne a düh, mint az az érzés, hogy higgadtan átgondolja, vajon mi az igazi oka a szakításuknak.

Első gondolata az volt, hogy megbünteti Miklóst. Valamilyen módon ki kell hangsúlyoznia, hogy az ő „drága” férje bizony sokkal idősebb nála. Nem lenne baj, ha ezt eszébe vésné. Az a húsz év kor különbség, ami közöttük van, akkora előny az ő számára, amit Miklós soha, de soha nem fog tudni behozni. Ez az előny mindig is az övé lesz.

            Mit tudhat az a másik nő, amit ő nem?

Ideje nagy részét folyamatosan arra fordította, hogy fiatalságát, szépségét, kitűnő alakját folyamatosan megőrizze. Hiába kérte a férje, hogy szánja rá végre magát a gyermekszülésre. Ő csak nevetett. Rá ér még arra, hogy anya legyen, hiszen csak 28 éves. Miklós viszont 48, lassan már az unokáival kellene tölteni a szabadidejét, neki viszont még saját gyermeke sincs. Kati számára mindig sokkal fontosabb volt a külsőség, mint a belső értékek. Miklósnak ez hosszú ideig fel sem tűnt. Számára csak az volt a fontos, hogy büszkén mutogathassa fiatal és csinos feleségét a barátainak, ügyfeleinek, az utcán őket megbámuló idegeneknek.

Büszke volt, de mire? A felesége szépségére, testére, fiatalságára, és arra, hogy mindezt ő birtokolhatja. A belső értékek hiánya nem zavarta. Kati tudott viselkedni. Kellően intelligens is volt ahhoz, hogy az élet napi dolgairól, a média által felkapott eseményekről bárkivel tudjon társalogni. Ennyi elég is volt. Eddig. És most mi történt?

Találkozott valakivel, aki nem volt olyan szép, mint Kati. Nem is volt olyan csinos. De lehetett vele tartalmas beszélgetéseket folytatni. Hosszan diskurálni egy-egy szakmai kérdésről, művészetekről, utazásról.

            Réka elmul már 40 éves. Vajon milyen tulajdonsága keltette fel Miklós figyelmét? Hiszen Kati sokkal fiatalabb, csinosabb volt nálánál. Mégis Rékában volt valami vonzó, ami akkor került felszínre, amikor a napi rohanásokat követően néhány kollégával és kolléganővel leültek az irodaházi büfében kiengedni a gőzt. Meginni egy italt, és hosszasan diskurálni. Munkáról, életről, jövőről, az élet értelméről.

Miklósnak itt tűnt fel igazán Réka. Meglepte, hogy milyen őszintén, képmutatás nélkül tud a világ dolgairól véleményt alkotni. Kedves mosolya, apró gesztusai munkavégzés közben fel sem tűntek. A hangja pedig kifejezetten kedves. Jó hallgatni. Ülni és csak hallgatni ezt az érett nőt, ahogyan a világ dolgairól véleményt alkot.

            Réka a munkájában rendkívül precíz és aprólékos volt. Mindent pontosan megtervezett, a kampányokat az alapoktól hihetetlen profizmussal építette fel.

A cég ahol mindketten dolgoztak, egy reklámkampányok megszervezésével és kivitelezésével foglalkozó cég volt. Miklós és Réka is a cég frontemberei közé tartoztak. Úgy is mondhatjuk, hogy a hátukon vitték a céget. A családi háttér azonban teljesen más volt. Míg Miklós a fárasztó munka után egy kipihent, fitt feleséghez ment haza, akinek más dolga nem volt, mint hogy mindig szép legyen, ő legyen a férje büszkesége, aki mindenütt mutogatja, mint egy ékszert, addig Réka munka után rohant az iskolába, ahol a még éppen csak iskolás kislánya várta.

Réka későn érő típusnak számított. Későn végezte el az egyetemet, de előtte még férjhez ment, s a kislányát is harminc fölött szülte.

A sorrend így helyes: férj, gyermek, egyetem. A férje szerette ugyan, de nem tudta elviselni, hogy feleségként nem elsődlegesnek tartja a háztartásvezetést. A menedzseri diploma megszerzését követően megszülte Dalmát, majd rövid időn belül a férje elhagyta őket.

            Réka egyedül maradt kislányával. Munkát a kislány egy éves korát követően vállalt. Ez a munkahely, ahol most Miklóssal együtt dolgoznak, felkarolta az ifjú szakembert.

Az egyetemen tanultak azonban messze vannak a gyakorlattól, és ezt Réka is megértette, megérezte.

Tanulni kell!

Miért nem elég egy diploma? Miért kell folyamatosan tanulni?

Új trendek a szakmában. Nem lehet már megélni a 4-5 évvel ezelőtti tapasztalatokból. Ami működött 2 éve, az ma már elavult.

Nincs más megoldás, folyamatosan meg kell újulni, figyelni a szakmát, tanulni a „nagyoktól”.

Erre pedig nagyon sok időre van szükség.

Munkaidőben megoldhatatlan. Az otthoni szabadidő – de nem a gyerekkel való együttlét – terhére lehet csak megvalósítani.

Rékának kemény munkába és sok időbe tellett, hogy megtanulja, a dolgokat össze kell egyeztetni, még hozzá úgy, hogy kárt senki és semmi ne szenvedjen.

            Miklósnak tetszett ez a céltudatos viselkedés, ez a töretlen lelkesedés, és nem utolsó sorban a kiváló munkavégzés. Ez vonzotta a figyelmét az ifjú hölgyre.

Az együtt töltött idő a büfében, később a parkban, majd egy-egy éttermi vacsora, egyre inkább vonzóvá tette. Szakmailag kiváló, folyamatosan képzi magát, fejlődik. Mindig vidám és jókedvű. Bárkit jó kedvre tud deríteni, még Miklóst is, aki egyébként egy komoly, megfontolt ember hírében állt.

Észrevétlenül alakult kapcsolatuk. A szakmai figyelmet felváltotta egy más típusú érzés. Egy testi-lelki vonzalom. Réka nem volt üresfejű cicababa. Ő egy okos, intelligens hölgy akit, ha meg ismer az ember, akkor nem a szépségére, vonzó megjelenésére figyel, hanem arra, hogy mit mond, és azt hogyan mondja.

            Réka személyisége, nem utolsó sorban gyermekszeretete magával ragadta Miklóst. Úgy érezte, hogy neki egy ilyen nőre van szüksége. Ő lenne az igazi testi-lelki társ. Vajon Réka is így gondolta?

            De mi van Katival?

Hosszas gondolkodás, a barátnőkkel a kapcsolat kielemzése elvezette odáig, hogy kérdését feltegye a férjének.

            Mitől más Réka? Mitől vonzóbb, mint én?

Miklós még mindig szerette Katit, persze már nem úgy, mint amikor feleségül vette. Ezért azután nem esett nehezére, hogy elmondja, hogy miben különböznek egymástól.

-          Talán neked is tanulnod kellene!

-          De mit tanuljak én? Nem értek semmihez. Az én koromban már nem ülnek a nők iskolapadba.

-          Miért gondolod ezt? – kérdezte Miklós.

-          Soha nem szerettem tanulni. Nem is igazán ment nekem. A gimiben is éppen csak, hogy átcsusszantam. Amit ott tanultam, azt is elfelejtettem már. Hogyan tudnék én újra tanulni? – gondolkodik hangosan Kati.

-          Bár ez kicsit furán hangzik, de mi lenne, ha megkérdeznéd Rékát, hogy ő hogyan csinálta? – kezdi bátortalanul Miklós.

Hogyan jön ő ehhez, hogy ezt a javaslatot tegye a feleségének. Nem elég, hogy válni akar, ráadásul még találkozót javasol a két nőnek?

De miért is ne?

Réka biztosan segítene – e felől nincs kétsége. Hogyan kérje meg erre, hiszen még azt sem közölte vele, hogy el szeretné hagyni a feleségét, és vele akarja leélni a hátralévő életét. Mit szólna ehhez Réka?

Kezdett Miklósban minden összezavarodni. Nem is gondolta át ezt a dolgot alaposan és felelősséggel.

Mi van ha Réka nem ezt akarja?

De hiszen olyan kedves minden alkalommal, amikor találkoznak. Persze azért az is igaz, hogy intim kapcsolat még nem alakult ki közöttük. Mi a helyzet akkor, ha ez az érzés nem kölcsönös?

Kérdés, kérdés, kérdés.

-          Hogyan képzeled ezt Miklós? – szólalt meg hosszú szünet után Kati.

Miért gondolod, hogy nekem az ő tanácsaira van szükségem?

-          Mert Réka is felnőtt fejjel ült vissza az iskolapadba. Ő saját tapasztalatból tudna tanácsot adni. Meg kellene őt hallgatnod. – erősítgeti Miklós.

-          Miért kedvelted meg Rékát? Azért mert tanult, mert okosabb nálam? – feszegeti a témát tovább Kati.

-          Réka más, mint te vagy….

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, akkor holnap olvasd el a blogomban.

HRI