Folytatás:
-
Réka más, mint te vagy…
-
Szereti a munkáját, amit nagyon jól is
csinál. Szereti a kislányát. Szereti a munkatársait. Mindig vidám, és mindenkit
meg tud vidámítani. A munkatársai tisztelik a szaktudása miatt. – sorolja
Miklós a jó tulajdonságokat.
-
Hogyan tudnék én ezekkel a
tulajdonságokkal versenyre kelni? – teszi fel a kérdést Kati.
-
Miért kellene versenyre kelned vele?
Szerintem csak azt kellene megtanulnod, hogy ő hogyan csinálja. – válaszol
Miklós.
Magában
azonban kicsit elbizonytalanodik. Etikus ez részéről, hogy a leendő társával
példálózik?
Nem
kellemetlen ez Katinak?
Dehogy
nem. Nagyon is kellemetlen.
Eddig
abban a tudatban élt, hogy ő egy jó feleség, és ennek mindenkor meg is akart
felelni. A megfelelési vágy azonban kimerült a testi külsőségek ápolásában. Oly
annyira, hogy a tökéletes testalkatot nem engedte, hogy egy terhesség – még
csak átmenetileg is – megváltoztassa. Titokban ugyan már ő is vágyott egy édes
kislányra, vagy kisfiúra. A gondolatot azonban mindig elhessegette magától azzal
a biztos érzéssel, hogy van még ideje. Fiatal még.
Most
egy pillanatra elbizonytalanodott.
Rékának
van egy kislánya?
Vajon
milyen az a kislány? Miklós ismeri? Milyen a kapcsolatuk?
Ebben
a percben féltékenység kerítette hatalmába. De a féltékenység tárgya nem Réka
volt, hanem annak kislánya. Először érzett igazi vágyat arra, hogy neki és
Miklósnak közös gyereke legyen.
Lehet,
hogy ez csak egy kibúvó. Annak látszik.
Egyszerűbb
egy gyermeket szülni, mint újra tanulni?
-
Ez nem igaz! – kiáltott fel hangosan
Kati. Egy pillanatra, még maga is meglepődött a saját hangjától.
-
Mi nem igaz? – kérdezte aggódva Miklós.
-
Elgondolkodtam. Mi lett volna, ha szülök
neked egy kisfiút, vagy egy kislányt? Vagy mindkettőt? Akkor hogyan alakult
volna az életünk?
Még
magának sem merte bevallani, hogy a mérleg két serpenyőjébe helyezte a
gyermekszülést és a tanulást. A mérleg vajon melyik irányba billen el?
Ahogy
most ez a két téma együtt merült fel a beszélgetés során, kezdett másként
gondolkodni ezekről a dolgokról Kati.
Hatalmába
kerítette egy furcsa érzés, amely melegséggel töltötte el a szívét. Nem tudta
mi ez. Csak azt tudta, hogy jó érzés. Soha ilyet még nem érzett.
Ez
most a gyermekszülés gondolatától van, vagy esetleg a tanulás lehetősége
bizsergette meg a szívét? Bármelyik is volt, nagyon szokatlan és jó érzés volt.
Kati
még nem tudta a két dolgot külön választani. Azok a tulajdonságok, amelyeket
Miklós Rékával kapcsolatban felsorolt – megérintették.
Mi
lenne, ha ő is okos lehetne? Ha tisztelnék a tudásáért? Ha szeretnék őt az
emberek, és önmagáért szeretnék és nem a külső megjelenése miatt. Lehet, hogy nem
is szeretik, csak ezt mutatják?
Kati
soha nem dolgozott még munkahelyen, leszámítva a gimnáziumi éveket, amikor a
nyári szünetben mindenféle munkát végzett. Dolgozott például egy strand
büféjében. Hát az nem volt egy kellemes élmény. Másik évben egy óvodában volt
egy dajka mellett kisegítő. Milyen érdekes, hogy ezen még eddig nem is
gondolkodott.
Azt
a munkát szerette. Nagyon jó volt a gyerekekkel. Élvezte minden percét. Vajon
miért merült ez az egész feledésbe?
Megismerkedett
Miklóssal, és már nem volt szempont, hogy legyen munkahelye.
Mi
lesz vele, ha Miklós elválik tőle? Egyedül marad. Miből fog megélni? Ez az
érzés eluralkodott a bensőjében és nagyon fájdalmas volt. Majd hirtelen a
fájdalmat felváltotta félelem.
Valamit
elmulasztott. Valamit, ami talán soha nem tér vissza. Egy lehetőséget.
A
csönd rátelepedett a szobára.
Miklósban
is új érzések kavarogtak. Kezdte a feleségét sajnálni. Ez a sajnálat azonban
szeretetből és még ki tudja, hogy milyen forrásból fakadt. Régen érezte már
ezt. Beazonosítani ugyan nem tudta, de abban biztos volt, hogy nem új érzésről
van szó.
A
házaspár mindkét tagja a saját gondolataival volt elfoglalva.
Hogyan
tovább?
Néhány
nap elteltével Kati újra leült a férjével, hogy tisztázzák a jövővel kapcsolatos
elképzeléseiket. Ez a bizonytalanság volt a legrosszabb. Tudnia kell, hogy
hogyan tovább.
Miklós
is sokat gondolkodott az elmúlt napokban kettőjükről, a jövőről, amelyet már
nem együtt fognak eltölteni. Ez nem volt jó érzés.
Rékával
is csak egy alkalommal találkoztak egy kisebb társaságban ahol nem volt
lehetőség bensőségesebb beszélgetésre.
Hogyan
tovább? Feladja az eddigi életét? Felépített egy világot, most kezdjen bele egy
újba? Mi lesz Katival?
Kavarogtak
a gondolatok a fejében.
A
feleségével való beszélgetéstől kicsit tartott. Mit mond majd neki?
Kati
kezdte a beszélgetést.
-
Kérlek Miklós, mutass be Rékának!
Szeretném közelebbről megismerni. Megtudni, hogy ő hogyan csinálta. Talán még
nekem sem késő, hogy megtanuljak egy szakmát és bebizonyíthassam magamnak, hogy
én is képes vagyok rá.
Miklóst
meglepte Kati. Nem erre számított. Könyörgésre, hogy nem hagyja el, hogy ígérje
meg mindig vele lesz.
-
Mi történt? – kérdezte Miklós.
-
Találkoztam egy gimnáziumi
osztálytársammal. Hosszasan beszélgettünk. Sikeres középvezető egy
multinacionális cégnél. Szereti a munkáját. Van férje és két gyermeke, és nagyon
boldog. Rájöttem, hogy az én életemből ez a fajta boldogság hiányzik.
-
Tanulni szeretnék!
Miklóst
meglepte Kati kijelentése.
Megígérte,
hogy összehozza Rékával.
Másnap
megkérte Rékát, hogy ebédeljenek együtt. Réka örömmel vette, mert ő is
szeretett volna Miklóssal beszélni.
Amikor
leültek a cég éttermében, Réka rögtön belevágott a mondandójába.
-
Miklós! Szeretnélek meghívni téged és a
feleségedet az esküvőmre.
Miklósban
meghűlt a vér. Esküvőjére? De hiszen nem is tudott róla, hogy Rékának lenne
kapcsolata…
Ha kíváncsi vagy a folytatásra,
hamarosan elolvashatod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése