Miért kell külön foglalkozni a felnőttek tanulásával?

Gyakran felvetődik a kérdés: miért kell másként viszonyulni egy tanuló felnőtthöz, mint egy tanuló ifjúhoz?

Az életkori sajátosságaik, a mindennapi élethelyzetük, a munkahelyi, családi kötelezettségeik mássága miatt.

A tanulásban, különösen a felsőoktatásban az a legfontosabb, hogy a felnőtt tanulók megértsék és átlássák a tananyagot, keressék benne az összefüggéseket, és próbálják kapcsolatba hozni a tapasztalataikkal is. Lényeges továbbá, hogy a tanulásukat próbálják megszervezni, az idejüket jól beosztani, helyes tanulási technikákat elsajátítani.

Ellenben egy iskoláskorú diákra (18-24 évesig)a fenti megállapítások nem teljesen így  jellemzők. 

Számukra is fontos, hogy megértsék és átlássák az anyagot, keressék benne az összefüggéseket. Kapcsolatba azonban nem tudják hozni saját tapasztalataikkal, hiszen nincsenek még munkahelyi, "nagybetűs" életbeli tapasztalataik.

Továbbá nem különösebben okoz gondot számukra a tanulás megszervezése, a helyes időbeosztás.

Miért? 

Azért, mert egyetlen és fontos feladatuk a tanulás. Nem kell az idejükbe beilleszteni 8-9 óra munkavégzést a munkahelyen, a család, gyerekek ellátásával kapcsolatos feladatokat, valamint az egyéb családi teendőket. Csak és kizárólag a tanulásra, a konkrét tanulmányi eredmény elérésére kell koncentrálniuk.

A felnőtt tanulónak a fentiekben felsoroltakkal meg kell küzdeni. Kevesebb időt töltenek az oktatási intézményben, ezáltal sokkal kevesebb információ jut el hozzájuk.  Saját tapasztalataik azonban átsegíthetik bizonyos nehézségeken, különösen akkor, ha az alapszakmájukra képeznek rá. Tehát rendelkeznek bizonyos szakmai elméleti és főleg gyakorlati ismeretekkel, és az elméleti ismereteiket próbálják magasabb szinten elsajátítani.

Míg egy fiatal lendületben van a tanulás területén, jó esetben 6-7 éves kora óta folyamatosan tanul, addig egy felnőtt több éves, vagy több évtizedes kihagyás után kezdi el ismét képezni magát. Elfelejtődnek már a tanulással kapcsolatos módszerek, technikák, de az is lehet, hogy az idő haladta túl őket. A memória sem a régi. Mindent újra kell kezdeni, egy sokkal terheltebb élettel.

Nem szeretném el bagatelizálni  a fiatalok tanulásával kapcsolatos problémákat, de látható, hogy felnőttkorban hatványozódnak a gondok.

Ezért másként kell viszonyulni egy családos, dolgozó tanulóhoz, mint egy nappali tagozatos diákhoz.

Több megértésre van szüksége az előbbi csoportnak. Vonatkozhat ez a hiányzásra, késésre, bizonyos anyagok megértésére, vagy meg nem értésére.

Nem vonatkozhat azonban a vizsgán való különleges bánásmódra.

A vizsgán az egységes bánásmód elvének kell érvényesülni. Ehhez láthatóan több erőfeszítésre van szüksége a felnőttnek. Ha azonban meg kap minden segítséget a tanártól, ha jól össze tud dolgozni az évfolyam - vagy csoporttársaival, akkor könnyebben tudja venni az akadályokat. 

Célszerű lehet még külső segítségért folyamodni akkor, ha nem teljesen vagyunk biztosak abban, hogy mit tanuljunk, miként tanuljunk, milyen módszerekkel, milyen körülmények között tanuljunk.


Ehhez nyújthat segítséget a

Változtass az életeden! Kezdj el tanulni!

című könyv, amelyben választ kaphat az olvasó a fentiekben felsorolt kérdésekre. Sok gyakorlati tanács olvasható az egyes tantárgyak elsajátításának módszereiről, továbbá néhány motiváló, tanulásra ösztönző igaz történetet is tartalmaz ez a hasznos könyv.

Ha többet szeretnél megtudni róla akkor látogass el erre az oldalra: http://tanulasfelnottkent.hu/