Miért
szeretne Kati megváltozni?
Egy
igaz történet
I.
Amikor Katival közölte a férje, hogy
el kívánja hagyni, nem omlott össze. Sokan az ő helyében biztosan ezt tették
volna. Kis hazánkban különösen divat összeomlani, magunkat sajnáltatni. A partnerünkkel szemben mindent elkövetni,
hogy az egész világ gyűlölje meg. Rekessze ki. Tegye lehetetlenné az életét. De
legalább is rekesszék ki a társadalomból.
Kati nem így gondolta. Természetesen
az első reakciója neki sem az örömrivalgás volt. Átgondolta eddigi életét. A holtomiglan-holtodiglan
kimondásakor komolyan gondolta a férje a fogadalmat? És ő?
Visszagondolva,
higgadtan, elhagyottan, meg kellett állapítania, hogy annyira váratlanul érte,
mikor Miklós megkérte a kezét, hogy nagyobb volt az öröm a szívében, mint az a
biztos megérzés, hogy neki már férjhez kell mennie. Ha eljött is az idő, akkor
Miklós lenne az igazi?
Hányszor,
de hányszor hallotta már az unalomig ismételgetett mondást, hogy „a dolgok soha
sem véletlenül történnek”… „Mindig mindennek oka van”! Ennek a mostani
helyzetnek vajon mi volt az oka?
Őszinte volt az anyakönyvvezető
előtt kimondott igen?
Jelen állapotában
sokkal nagyobb haragot érzett Miklós irányába, sem mint, hogy higgadtan és
őszintén tudjon erre a kérdésre válaszolni. Fiatal volt, sokkal fiatalabb, mint
Miklós. Csinos, szép arcú, akiért a férfiak bolondulnak. Nem volt akkor
fontosabb számára, mint hogy ezt az állapotot hosszú távon fenntartsa. Miklós
érett férfi. Saját lakással, egy komoly egzisztenciális háttérrel.
Milyen
lehet ez a Réka, akiért őt el kívánja hagyni?
Azon a bizonyos
napon, - amikor a férje bejelentette, szándékát -, sokkal erősebb volt benne a
düh, mint az az érzés, hogy higgadtan átgondolja, vajon mi az igazi oka a
szakításuknak.
Első gondolata az
volt, hogy megbünteti Miklóst. Valamilyen módon ki kell hangsúlyoznia, hogy az
ő „drága” férje bizony sokkal idősebb nála. Nem lenne baj, ha ezt eszébe vésné.
Az a húsz év kor különbség, ami közöttük van, akkora előny az ő számára, amit
Miklós soha, de soha nem fog tudni behozni. Ez az előny mindig is az övé lesz.
Mit
tudhat az a másik nő, amit ő nem?
Ideje nagy részét
folyamatosan arra fordította, hogy fiatalságát, szépségét, kitűnő alakját
folyamatosan megőrizze. Hiába kérte a férje, hogy szánja rá végre magát a
gyermekszülésre. Ő csak nevetett. Rá ér még arra, hogy anya legyen, hiszen csak
28 éves. Miklós viszont 48, lassan már az unokáival kellene tölteni a
szabadidejét, neki viszont még saját gyermeke sincs. Kati számára mindig sokkal
fontosabb volt a külsőség, mint a belső értékek. Miklósnak ez hosszú ideig fel
sem tűnt. Számára csak az volt a fontos, hogy büszkén mutogathassa fiatal és
csinos feleségét a barátainak, ügyfeleinek, az utcán őket megbámuló
idegeneknek.
Büszke volt, de
mire? A felesége szépségére, testére, fiatalságára, és arra, hogy mindezt ő
birtokolhatja. A belső értékek hiánya nem zavarta. Kati tudott viselkedni.
Kellően intelligens is volt ahhoz, hogy az élet napi dolgairól, a média által
felkapott eseményekről bárkivel tudjon társalogni. Ennyi elég is volt. Eddig.
És most mi történt?
Találkozott
valakivel, aki nem volt olyan szép, mint Kati. Nem is volt olyan csinos. De
lehetett vele tartalmas beszélgetéseket folytatni. Hosszan diskurálni egy-egy
szakmai kérdésről, művészetekről, utazásról.
Réka elmul már 40 éves. Vajon milyen
tulajdonsága keltette fel Miklós figyelmét? Hiszen Kati sokkal fiatalabb,
csinosabb volt nálánál. Mégis Rékában volt valami vonzó, ami akkor került
felszínre, amikor a napi rohanásokat követően néhány kollégával és kolléganővel
leültek az irodaházi büfében kiengedni a gőzt. Meginni egy italt, és hosszasan
diskurálni. Munkáról, életről, jövőről, az élet értelméről.
Miklósnak itt tűnt
fel igazán Réka. Meglepte, hogy milyen őszintén, képmutatás nélkül tud a világ
dolgairól véleményt alkotni. Kedves mosolya, apró gesztusai munkavégzés közben
fel sem tűntek. A hangja pedig kifejezetten kedves. Jó hallgatni. Ülni és csak
hallgatni ezt az érett nőt, ahogyan a világ dolgairól véleményt alkot.
Réka a munkájában rendkívül precíz
és aprólékos volt. Mindent pontosan megtervezett, a kampányokat az alapoktól
hihetetlen profizmussal építette fel.
A cég ahol
mindketten dolgoztak, egy reklámkampányok megszervezésével és kivitelezésével
foglalkozó cég volt. Miklós és Réka is a cég frontemberei közé tartoztak. Úgy
is mondhatjuk, hogy a hátukon vitték a céget. A családi háttér azonban teljesen
más volt. Míg Miklós a fárasztó munka után egy kipihent, fitt feleséghez ment
haza, akinek más dolga nem volt, mint hogy mindig szép legyen, ő legyen a férje
büszkesége, aki mindenütt mutogatja, mint egy ékszert, addig Réka munka után
rohant az iskolába, ahol a még éppen csak iskolás kislánya várta.
Réka későn érő
típusnak számított. Későn végezte el az egyetemet, de előtte még férjhez ment,
s a kislányát is harminc fölött szülte.
A sorrend így
helyes: férj, gyermek, egyetem. A férje szerette ugyan, de nem tudta elviselni,
hogy feleségként nem elsődlegesnek tartja a háztartásvezetést. A menedzseri
diploma megszerzését követően megszülte Dalmát, majd rövid időn belül a férje
elhagyta őket.
Réka egyedül maradt kislányával.
Munkát a kislány egy éves korát követően vállalt. Ez a munkahely, ahol most
Miklóssal együtt dolgoznak, felkarolta az ifjú szakembert.
Az egyetemen
tanultak azonban messze vannak a gyakorlattól, és ezt Réka is megértette,
megérezte.
Tanulni kell!
Miért nem elég egy
diploma? Miért kell folyamatosan tanulni?
Új trendek a
szakmában. Nem lehet már megélni a 4-5 évvel ezelőtti tapasztalatokból. Ami
működött 2 éve, az ma már elavult.
Nincs más
megoldás, folyamatosan meg kell újulni, figyelni a szakmát, tanulni a „nagyoktól”.
Erre pedig nagyon
sok időre van szükség.
Munkaidőben
megoldhatatlan. Az otthoni szabadidő – de nem a gyerekkel való együttlét –
terhére lehet csak megvalósítani.
Rékának kemény
munkába és sok időbe tellett, hogy megtanulja, a dolgokat össze kell
egyeztetni, még hozzá úgy, hogy kárt senki és semmi ne szenvedjen.
Miklósnak tetszett ez a céltudatos
viselkedés, ez a töretlen lelkesedés, és nem utolsó sorban a kiváló
munkavégzés. Ez vonzotta a figyelmét az ifjú hölgyre.
Az együtt töltött
idő a büfében, később a parkban, majd egy-egy éttermi vacsora, egyre inkább
vonzóvá tette. Szakmailag kiváló, folyamatosan képzi magát, fejlődik. Mindig
vidám és jókedvű. Bárkit jó kedvre tud deríteni, még Miklóst is, aki egyébként
egy komoly, megfontolt ember hírében állt.
Észrevétlenül
alakult kapcsolatuk. A szakmai figyelmet felváltotta egy más típusú érzés. Egy
testi-lelki vonzalom. Réka nem volt üresfejű cicababa. Ő egy okos, intelligens
hölgy akit, ha meg ismer az ember, akkor nem a szépségére, vonzó megjelenésére
figyel, hanem arra, hogy mit mond, és azt hogyan mondja.
Réka személyisége, nem utolsó sorban
gyermekszeretete magával ragadta Miklóst. Úgy érezte, hogy neki egy ilyen nőre
van szüksége. Ő lenne az igazi testi-lelki társ. Vajon Réka is így gondolta?
De mi van Katival?
Hosszas
gondolkodás, a barátnőkkel a kapcsolat kielemzése elvezette odáig, hogy
kérdését feltegye a férjének.
Mitől más Réka? Mitől vonzóbb, mint én?
Miklós még mindig
szerette Katit, persze már nem úgy, mint amikor feleségül vette. Ezért azután
nem esett nehezére, hogy elmondja, hogy miben különböznek egymástól.
-
Talán
neked is tanulnod kellene!
-
De
mit tanuljak én? Nem értek semmihez. Az én koromban már nem ülnek a nők
iskolapadba.
-
Miért
gondolod ezt? – kérdezte Miklós.
-
Soha
nem szerettem tanulni. Nem is igazán ment nekem. A gimiben is éppen csak, hogy
átcsusszantam. Amit ott tanultam, azt is elfelejtettem már. Hogyan tudnék én
újra tanulni? – gondolkodik hangosan Kati.
-
Bár
ez kicsit furán hangzik, de mi lenne, ha megkérdeznéd Rékát, hogy ő hogyan
csinálta? – kezdi bátortalanul Miklós.
Hogyan jön ő
ehhez, hogy ezt a javaslatot tegye a feleségének. Nem elég, hogy válni akar,
ráadásul még találkozót javasol a két nőnek?
De miért is ne?
Réka biztosan
segítene – e felől nincs kétsége. Hogyan kérje meg erre, hiszen még azt sem
közölte vele, hogy el szeretné hagyni a feleségét, és vele akarja leélni a
hátralévő életét. Mit szólna ehhez Réka?
Kezdett Miklósban
minden összezavarodni. Nem is gondolta át ezt a dolgot alaposan és
felelősséggel.
Mi van ha Réka nem
ezt akarja?
De hiszen olyan
kedves minden alkalommal, amikor találkoznak. Persze azért az is igaz, hogy
intim kapcsolat még nem alakult ki közöttük. Mi a helyzet akkor, ha ez az érzés
nem kölcsönös?
Kérdés, kérdés, kérdés.
-
Hogyan
képzeled ezt Miklós? – szólalt meg hosszú szünet után Kati.
Miért
gondolod, hogy nekem az ő tanácsaira van szükségem?
-
Mert
Réka is felnőtt fejjel ült vissza az iskolapadba. Ő saját tapasztalatból tudna
tanácsot adni. Meg kellene őt hallgatnod. – erősítgeti Miklós.
-
Miért
kedvelted meg Rékát? Azért mert tanult, mert okosabb nálam? – feszegeti a témát
tovább Kati.
-
Réka
más, mint te vagy….
Ha
kíváncsi vagy a folytatásra, akkor holnap olvasd el a blogomban.
HRI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése