Miért szeretne Kati megváltozni? II.

Folytatás:

-         Réka más, mint te vagy…

-         Szereti a munkáját, amit nagyon jól is csinál. Szereti a kislányát. Szereti a munkatársait. Mindig vidám, és mindenkit meg tud vidámítani. A munkatársai tisztelik a szaktudása miatt. – sorolja Miklós a jó tulajdonságokat.

-         Hogyan tudnék én ezekkel a tulajdonságokkal versenyre kelni? – teszi fel a kérdést Kati.

-         Miért kellene versenyre kelned vele? Szerintem csak azt kellene megtanulnod, hogy ő hogyan csinálja. – válaszol Miklós.

Magában azonban kicsit elbizonytalanodik. Etikus ez részéről, hogy a leendő társával példálózik?

Nem kellemetlen ez Katinak?

Dehogy nem. Nagyon is kellemetlen.

Eddig abban a tudatban élt, hogy ő egy jó feleség, és ennek mindenkor meg is akart felelni. A megfelelési vágy azonban kimerült a testi külsőségek ápolásában. Oly annyira, hogy a tökéletes testalkatot nem engedte, hogy egy terhesség – még csak átmenetileg is – megváltoztassa. Titokban ugyan már ő is vágyott egy édes kislányra, vagy kisfiúra. A gondolatot azonban mindig elhessegette magától azzal a biztos érzéssel, hogy van még ideje. Fiatal még.

Most egy pillanatra elbizonytalanodott.

Rékának van egy kislánya?

Vajon milyen az a kislány? Miklós ismeri? Milyen a kapcsolatuk?

Ebben a percben féltékenység kerítette hatalmába. De a féltékenység tárgya nem Réka volt, hanem annak kislánya. Először érzett igazi vágyat arra, hogy neki és Miklósnak közös gyereke legyen.

Lehet, hogy ez csak egy kibúvó. Annak látszik.

Egyszerűbb egy gyermeket szülni, mint újra tanulni?

-         Ez nem igaz! – kiáltott fel hangosan Kati. Egy pillanatra, még maga is meglepődött a saját hangjától.

-         Mi nem igaz? – kérdezte aggódva Miklós.

-         Elgondolkodtam. Mi lett volna, ha szülök neked egy kisfiút, vagy egy kislányt? Vagy mindkettőt? Akkor hogyan alakult volna az életünk?

Még magának sem merte bevallani, hogy a mérleg két serpenyőjébe helyezte a gyermekszülést és a tanulást. A mérleg vajon melyik irányba billen el?

Ahogy most ez a két téma együtt merült fel a beszélgetés során, kezdett másként gondolkodni ezekről a dolgokról Kati.

Hatalmába kerítette egy furcsa érzés, amely melegséggel töltötte el a szívét. Nem tudta mi ez. Csak azt tudta, hogy jó érzés. Soha ilyet még nem érzett.

Ez most a gyermekszülés gondolatától van, vagy esetleg a tanulás lehetősége bizsergette meg a szívét? Bármelyik is volt, nagyon szokatlan és jó érzés volt.

Kati még nem tudta a két dolgot külön választani. Azok a tulajdonságok, amelyeket Miklós Rékával kapcsolatban felsorolt – megérintették.

Mi lenne, ha ő is okos lehetne? Ha tisztelnék a tudásáért? Ha szeretnék őt az emberek, és önmagáért szeretnék és nem a külső megjelenése miatt. Lehet, hogy nem is szeretik, csak ezt mutatják?

Kati soha nem dolgozott még munkahelyen, leszámítva a gimnáziumi éveket, amikor a nyári szünetben mindenféle munkát végzett. Dolgozott például egy strand büféjében. Hát az nem volt egy kellemes élmény. Másik évben egy óvodában volt egy dajka mellett kisegítő. Milyen érdekes, hogy ezen még eddig nem is gondolkodott.

Azt a munkát szerette. Nagyon jó volt a gyerekekkel. Élvezte minden percét. Vajon miért merült ez az egész feledésbe?

Megismerkedett Miklóssal, és már nem volt szempont, hogy legyen munkahelye.

Mi lesz vele, ha Miklós elválik tőle? Egyedül marad. Miből fog megélni? Ez az érzés eluralkodott a bensőjében és nagyon fájdalmas volt. Majd hirtelen a fájdalmat felváltotta félelem.

Valamit elmulasztott. Valamit, ami talán soha nem tér vissza. Egy lehetőséget.

A csönd rátelepedett a szobára.

Miklósban is új érzések kavarogtak. Kezdte a feleségét sajnálni. Ez a sajnálat azonban szeretetből és még ki tudja, hogy milyen forrásból fakadt. Régen érezte már ezt. Beazonosítani ugyan nem tudta, de abban biztos volt, hogy nem új érzésről van szó.

A házaspár mindkét tagja a saját gondolataival volt elfoglalva.

Hogyan tovább?

Néhány nap elteltével Kati újra leült a férjével, hogy tisztázzák a jövővel kapcsolatos elképzeléseiket. Ez a bizonytalanság volt a legrosszabb. Tudnia kell, hogy hogyan tovább.

Miklós is sokat gondolkodott az elmúlt napokban kettőjükről, a jövőről, amelyet már nem együtt fognak eltölteni. Ez nem volt jó érzés.

Rékával is csak egy alkalommal találkoztak egy kisebb társaságban ahol nem volt lehetőség bensőségesebb beszélgetésre.

Hogyan tovább? Feladja az eddigi életét? Felépített egy világot, most kezdjen bele egy újba? Mi lesz Katival?

Kavarogtak a gondolatok a fejében.

A feleségével való beszélgetéstől kicsit tartott. Mit mond majd neki?

Kati kezdte a beszélgetést.

-         Kérlek Miklós, mutass be Rékának! Szeretném közelebbről megismerni. Megtudni, hogy ő hogyan csinálta. Talán még nekem sem késő, hogy megtanuljak egy szakmát és bebizonyíthassam magamnak, hogy én is képes vagyok rá.

Miklóst meglepte Kati. Nem erre számított. Könyörgésre, hogy nem hagyja el, hogy ígérje meg mindig vele lesz.

-         Mi történt? – kérdezte Miklós.

-         Találkoztam egy gimnáziumi osztálytársammal. Hosszasan beszélgettünk. Sikeres középvezető egy multinacionális cégnél. Szereti a munkáját. Van férje és két gyermeke, és nagyon boldog. Rájöttem, hogy az én életemből ez a fajta boldogság hiányzik.

-         Tanulni szeretnék!

Miklóst meglepte Kati kijelentése.

Megígérte, hogy összehozza Rékával.

Másnap megkérte Rékát, hogy ebédeljenek együtt. Réka örömmel vette, mert ő is szeretett volna Miklóssal beszélni.

Amikor leültek a cég éttermében, Réka rögtön belevágott a mondandójába.

-         Miklós! Szeretnélek meghívni téged és a feleségedet az esküvőmre.

Miklósban meghűlt a vér. Esküvőjére? De hiszen nem is tudott róla, hogy Rékának lenne kapcsolata…

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, hamarosan elolvashatod.